A társkereső és közösségi oldalak amellett, hogy rohanó világunkban reményt és lehetőséget adnak az ismerkedésre, sajnos gyakran iparszerűen ontják a párkereséssel kapcsolatos átveréseket is. Bár sokan keresik Valentin nap közeledtével is az "igazit", vannak olyan jellemző szituációk, amikor ez biztosan nem fog sikerülni. Összefoglalónkban megmutatjuk, mi az a hat intő jel, amire társkeresés közben érdemes lehet figyelni, hogy ne váljunk ilyen csalás áldozatává.
Korábban mi is számoltunk be ilyen incidensekről, ezek közül talán az volt a legemlékezetesebb, amikor egy 59 esztendős New Jersey illetőségű hölgy nagy naivan egész élete nyugdíj megtakarítását elbukta egy ismerkedési oldalon "megismert" illető miatt.
A magát 60 éves, New Yorkban élő, de pillanatnyilag Malajziában dolgozó mérnöknek kiadó csaló még a személyes találkozó előtt az "éppen külföldön tartózkodom, és váratlanul égető szükségem lenne pénzre, és csak te segíthetsz" mesével vette rá végül a megtévesztett nőt, aki felbontotta a számláját és elküldte a "rákbetegséget állítólag kétszeresen is túlélő" Maxwell Yas részére a mintegy 86 ezer dollárt. A cikk írásakor ez még "csak" 19, ám ma reggel nézve már nem gyenge 23 millió forintnak felel meg a mostani árfolyamon!
Bár az említett eset remélhetőleg annyira extrém, hogy talán még Amerikában sem fordul elő többet, de ennek ellenére érdemes résen lenni, és tudatosnak lenni, kicsit Murphy-sen fogalmazva: "Bízz embertársadban, de azért emeld meg a kártyapaklit!".
Jöjjenek akkor tippek, mi az a hat online társkeresős intő jel, amikor Valentin nap ide, Valentin nap oda, érdemes gyanút fogni.
1. Pár órás csevegés után pénzt kérnek
A mai világban senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az internetes közegben - ahol a másik fél annak mutatja és adja ki magát, akinek csak akarja - látatlanban elhisz bármit.
Legyen gyanús, ha néhány jól csetelés után, de még a várva várt első személyes találkozó előtt a valódi randi váratlanul elmarad, és "baleset", egy család tag hirtelen "betegsége" vagy állítólagos halála felborítja a terveket, miközben a behízelgő modorú "áldozat" anyagi elsősegélyt kér az újdonsült párjától. Sose küldjünk pénzt olyannak, akit valójában nem is ismerünk!
2. Sajnálom, most nem tudok Veled beszélni
Egy másik jel lehet az, ha a másik mereven elzárkózik a telefonos kapcsolattartástól. Ez esetben könnyen elképzelhető, hogy a behazudott USA, Ausztrália vagy Nagy-Britannia helyett a valódi lakhelye Nigéria, vagy valamelyik kelet-európai ország, és a csaló nem akar lelepleződni.
Ugyancsak furcsa jel, ha e-mailben vagy SMS-ben banki adatainkról érdeklődik az újdonsült ismerős. A rendszeren belüli üzeneteket egyébként sok helyen maguk az üzemeltetők monitorozzák is, hogy az ilyen gyanús, csalásra utaló jeleket kiszűrhessék.
3. Hamis profil vonzó külsejű férfi vagy nő képével
Erre is utaltunk már, vagyis sosem tudhatjuk, a magát bemutató személy valóban az-e, akinek mi látjuk. Nagyon szép példa volt erre az a 2008-as poszt, amiben egy kísérlet során valaki összeállított egy teljesen kamu adatlapot.
Kellett hozzá egy új e-mailcím, hasra ütésszerű keresztnév választás és máris megszületett Dolus Carlsson. Hozzá egy vonzó fotó - esetünkben ez Marcus Vick, 183 cm magas, 93 kg-os amerikai profi footballistát ábrázolta, és az eredmény: száz visszaigazolt "barát" négy nap alatt. A fotók ellenőrzésénél nem csak a Google képkeresője segíthet bennünket, hanem az úgynevezett "reverse image search" segítségével is könnyen leleplezhetők a csalások, átverések.
4. A semmiből jön, nincs múltja, kapcsolati hálója, se internetes lenyomata
A valós személyek általában akkor is hagynak maguk után valamilyen lenyomatot, ha esetleg ők maguk aktívan nem osztanak meg semmit, hiszen a barátok, ismerősök kérve vagy kéretlenül olykor mégis megteszik ezt helyettük, és feltöltik a közös kiránduláson készült fotókat, vagy egy eseményen megjelölnek bennünket, munkahelyünk, konferenciáink, sporteredményeink, kommentjeink valamilyen szinten ugyancsak háttérként kisebb-nagyobb mértékben jelen vannak, illetve keresőkből elérhetőek.
Aki viszont patyolat tiszta múlttal rendelkezik, kapcsolatok nélkül, jó eséllyel (de természetesen nem biztosan) fiktív személy lehet. Érdemes lehet az ismerkedésnél minél több platformra átúsztatni a kapcsolattartást, kérjünk privát e-mailcímet, konkrét közösségi oldali linket, és/vagy telefonszámot. A valódi hús-vér embereknek általában mindig van pár Facebook ismerőse, LinkedIn barátja, vagy Twitter követője.
5. Nős férfiak vadásznak a terepen
Az MSNBC tanulmány idézi azt a statisztikai adatot, miszerint az online társkereső oldalakon található "urak" egyharmada valójában nős. Profilképnek valamilyen jópofaságot tesznek fel valódi fotó helyett, vonakodnak valódi fényképet vagy konkrét telefonos elérhetőséget adni.
Ha ehhez még társul, hogy teljesen rendszertelen időszakokban jelentkezik, és közben mélyen hallgat bármiféle baráti és családi helyzetéről, akkor is ideje lehet gyanút fogni.
6. Óvatosan a személyes adatokkal
Ez talán a "leghaladó-csoportosabb" tipp az összes közül, de mégis van némi valóságalapja. Vigyázzunk, hogy az ismerkedés ürügyén ne szedjenek ki belőlünk olyan személyes adatot, aminek semmi köze sincs egy online párkereséshez. Ha az újonnan megismert "barát" vagy "barátnő" anyánk leánykori nevét, első kutyánk nevét tudakolja, szóljon a fejünkben vészcsengő, hogy ez egyrészt teljességgel életszerűtlen, másrészt a válaszok lehet, hogy éppen egy internetes belépési adatunkat védi jelszó-emlékeztető kérdésre adott válaszként.
Persze erre sem lehet konkrét általános receptet adni, mikor látszik egy helyzet szisztematikus személyiséglopásnak, de az biztos, hogy ha az ismerkedés elején például az anyagi helyzetünkről puhatolódzó kérdések túl korán, és túl sűrűn felbukkannak, akkor annak biztosan oka van, és ideje a vészfék felé nyúlni.
Szóval összegezve, bár a szerelem állítólag vak, azért azt érdemes látni, hogy a statisztika szerint a társkeresési csalások áldozatait átlagosan több, mint 13,000 dollárral csapják be. Ennyiért pedig talán érdemes lehet mégis nyitva tartani a szemünket.
Mindenesetre mi most minden párkapcsolatban élő és minden társát kereső Olvasónknak ezúton is Boldog Valentin Napot kívánunk!
villamos alóli kacaj nem mindig őszinte 2015.02.13. 22:26:40
Hogy, hogy történhetett nem tudom, hisz nem is szerepelek a közösségi oldalakon.
Cimkék: Tudathasadó blog, Valentin nap
Szólj hozzá
zZz 2015.02.14. 01:11:24
Érdekesebb téma lenne, hogy maguk a társkereső oldalak hogyan trükköznek (bár ez már talán offtopic lenne a blogban).
VIP előfizetésem lejárata előtt nem sokkal írt rám egy nő, elindult a beszélgetés, már kezdtük megbeszélni a találkozót, amikor is a karácsonyra hivatkozva lemondta a randit, hogy majd később jelentkezik. Természetesen nem jelentkezett. Persze bizonyítani nem tudom, de eléggé valószínűnek tartom, hogy arra játszottak, én majd megújítom az előfizetésemet, hátha abban bízok, ír ez a kamunő.
Csizmazia Darab István [Rambo] · http://antivirus.blog.hu 2015.02.14. 13:27:31
Álmomban két macska voltam, és önmagammal játszottam :)
Csizmazia Darab István [Rambo] · http://antivirus.blog.hu 2015.02.14. 13:34:25
Szia zZz!
Koszi hogy beneztel :) Nem offtopik szerintem a felvetesed, nagyon is eletszagu, ebben a temaban Nemere Istvan alkotott halhatatlant a Szelhamosok konyve es a Szelhamosok-balekok cimu konyvekkel. Termeszetesen ezzel az eszkoztarral elnek a mai kor social engineering alapu megtevesztesei is.
A Te esetedben megerne egy probat, hogy a kapott level szovegreszletere rakeresel a Google-ban, hatha egy standard formalevel, amit tagok tucatjai is mindig megkapnak, mikor kozeleg a lejarat es szeretnek, ha ujra csengene a kassza. Vagy ha vannak szinten tag barataid, megkerdezni, kapott-e mas is hasonlot.
Csizmazia Darab István [Rambo] · http://antivirus.blog.hu 2015.02.14. 13:36:11
Moldova Gyorgy: Az oratok
"Magának, uram, egy hajszálrugó drága 50 forintért? Akarja ingyen? Higgye el, nálam már se nem oszt, se nem szoroz, az én világom elmúlt. Pedig valaha én is voltam valaki, én szállítottam az óratokokat Vaksi Frédinek, minden idők legnagyobb eladó-zsenijének.
Frédi hároméves volt, mikor meghalt az apja, nem rohant orvosért, mint valami tökéletlen, hanem jegyeket árusított a többi gyerekeknek, 4 fillérért megnézhették a halottat. Én már akkor mondtam, hogy a Frédinek talentuma van.
A Teleki téren 16 éves korában kezdte, mint átöltözős link. Tudniillik, ha eladott valamit, sietve átöltözött, nehogy a vevő ráismerjen. Aztán egy kis standot nyitott, itt is micsoda trükköket talált ki! Eladott egy nagy, százkilós parasztfiúnak egy gyerekre való matrózruhát, mit 218mondjak: a blúz a könyökéig sem ért, a nadrág pedig olyan volt, mint a mai halásznadrág. Egy óra múlva jön vissza a fiú a mérges apjával, Vaksi Frédi kitárt karokkal eléje rohan:
– Hogy megnőtt, mióta nem láttam, adjunk egy szép új ruhát a nagyfiúnak?
De a nagy trükkje, amiért valaha még szobrot állítanak neki, mégiscsak az óratok volt, melyet – mint már jeleztem – én szállítottam neki.
Egy ócska ruha órazsebébe egy óratokot rakott, de a legolcsóbb, 15 fillérest, mi, órások ezt a tokot „elefánttalp”-nak hívtuk, majdnem kiszakította a zsebet. Aztán ezt a ruhát félretette valahová, a bódé sarkába.
Ha egy-egy különösen okos „mamzer” jött be hozzá vásárolni, olyan, aki még a cukrot is keserűnek találja, és halomra rakatja az öltönyöket a pulton, Frédi elhatározta, hogy megbünteti.
– Hát, sajnos, mást nem tudok ajánlani uraságodnak. Volna még valami, de hát ugye…
Frédi legyintett, mint aki megbánta, hogy előhozta az ügyet, és szeretné visszaszívni, de a mamzer már szagot fogott.
– Mi volna az?
– Most kaptunk egy öltönyt gróf Csekonics Bélától, valódi angol bóvlianyag. Még nem is volt időm átnézni.
És elővette az óratokos ócska ruhát a bódé sarkából.
– Persze, ha akarja, azért felpróbálhatja.
A mamzer felvette a ruhát, és rögtön megérezte: valami van az órazsebben, persze, azt hitte, hogy a Cse219konics benne felejtett egy órát, csak Frédi még nem találta meg.
– Ez a ruha tetszik nekem.
– Mondom, hogy még nem néztem át.
– Elég, ha én átnéztem.
– Hát ha ennyire ragaszkodik hozzá uraságod, nem bánom, pedig őszintén szólva, magamnak szántam.
Vaksi Frédi hunyorgott, és tízszeres árat kért a ruháért, de a mamzer nem is próbált alkudni. Rohant ki a bódéból, kinyitja az órazsebet, persze, üres óratokot talált ott. Ha esze volt, elkotródott a környékről, mert ha visszament reklamálni, Frédi a redőnyhúzó rúddal várta.
– Mi az? Órát adtam én magának, vagy ruhát? Takarodjon innen, piszkos szélhámos, mert rendőrt hívok.
Méltatlankodva ingatta a fejét.
– Tehetek én arról, hogy a Csekonicsok olyan sóherek, hogy csak óratokra telik nekik?
Istenem, de sok óratokomat adta el a Vaksi Frédi, ez is lett a végzete. Ahogy öregedett, egyre romlott a szeme, egyszer rosszul nézte meg, és a saját schaffhauseni arany zsebóráját rakta be egy öltönybe az óratok helyett. Amikor rájött, elkeseredésében magára gyújtotta a bódét."