Humán faktor

2007. december 22. 21:41 - Csizmazia Darab István [Rambo]

Utaztunk egy picit, Bécsben jártunk és kiélveztük a határnyitás örömeit. Szép hangulatos volt a város, nyüzsgő, mégis nyugalmas. Ami miatt szóba kerül ez az egész, az a szállodában látható - nem is nevezzük meg a műintézményt, hiszen nem cél a kipellengérezésük - egészen pontosan a recepciós pultnál.



Igaza volt Mitnicknek, mikor arról beszélt, minek technikai részletekkel vesződni, mikor leggyakrabban az ember a leggyengébb láncszem? És igen, a nem túl jó minőségű (a feltűnést kerülendő telefonnal készült) felvételen jól látszik, a személyzet a hotel információs rendszer accountját (név és jelszó) a monitor szélére ragasztott sárga postit cetlijén tartotta, amit odakönyökölve csak az nem olvasott el, aki nem akarta.



Ehhez képes már csak apróság, hogy a mindenki által igénybevehető pénzbedobós számítógép lehetőségei között nem csak internetezés, hanem Messenger lehetőség is volt. Gondolom nem lövök teljesen mellé, hogy vannak olyanok, akik gyanútlanul szépen begépelik nevüket és jelszavukat egy ilyen közös gépnél....



Azt, hogy a Lajtán túl sem mindenki zseni, korán megtanultam, még az Erőterv billentyűzetét koptattam egy nemzetközi projektben dolgozva, melyben többek között egy híres és jónevű német partner cég is képviseltette magát. Adatállományok érkeztek rendszeresen a partnerektől, ezeket mi összefésültük, kiegészítettük, aztán az eredményt adathordozón - ami akkoriban 1.44-es floppy lemezt jelentett, valamint a dokumentálási előírási rend alapján leporellón kinyomtatva is rendszeresen elküldtük a cégnek, hogy tovább bővítse, az üres mezőket folyamatosan töltse ki, ahogy gyűlnek az adatok.



Volt szerencsém az adatállományok összehasonlító vizsgálatát Clipper nyelven programozni, és több ízben is feltűnt, hogy a visszakapott dBase állományban rendre előfordultak már olyan kitöltött mezők, melyen visszamenőleg megváltoztak: egy-két tizedes jeggyel elcsúszott a nagyságuk. A tételes ellenőrzésnél mindig az derült ki, hogy elírás, az eredeti érték a helyes, viszont azt elképzelni sem tudtuk, mitől romlanak el a már egyszer helyesen felvitt mezők, míg aztán...



Míg aztán egyszer csak fény derült mindenre: kiderült, a nemzetközi hírű német mérnökiroda egyszer sem használta az általunk küldött adatlemezt, hanem egy dolgozóval minden egyes alkalommal újra és újra begépeltették az éppen megkapott kinyomtatott listából az adatokat - többezer tételt! Durvoid! Nem szóltak, hogy nem tudják megcsinálni, nem kérdeztek, nem kértek segítséget, hanem lódobogást játszottak a billentyűzeten, többször is teljesen feleslegesen dolgoztattak valakit, és persze eközben történtek a nevezetes tizedes vesszős elgépelések...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://antivirus.blog.hu/api/trackback/id/tr74272794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.