Kicsit ünnepi, kicsit emlékező, de jelent és a jövőt sem elfelejtő post gépelődik ezekben a pillanatokban. 47 éves lettem én, meglepetés e költemény blogbejegyzés. Kicsit olyan visszagondolni erre a nem is oly távoli múltra, mint mikor Al Bundy azt mondja: "Gondolj bele fiam, mi annak idején még óvszer nélkül szeretkeztünk!".


Furcsán hangozhat a mai fiatalok számára - akik talán nem is láttak már CD/DVD nélküli számítógépet - hogy a számítógéppel való kapcsolatom 1979-ben indult, egy évig nagygépes operátorként dolgoztam egy FÜTI (Fővárosi ÜgyvitelTechnika Iroda) nevű cégnél. Ízelítő volt ez a szobányi központi egységek, a kétméteres bolgár lemezegységek és a lyukkártya-olvasók hősi világából.


Akkor biztonsági szempontból még "csak" az volt az ember legnagyobb gondja, hogy hibátlanul lefusson a programja egy hétvége alatt, vagy hogy az operátor ne essen orra a küszöbben a lyukkártyás dobozzal a kezében, mert akkor több napig lehet újra rendezni azokat. És milyen Murphy, az adatkártyáknál mindegy volt a sorrend, a "//EXEC JOB"-bal kezdődő program kártyáknál viszont fontos volt a sorrend, és hogy-hogy nem, éppen mindig ez utóbbiaknál remegett meg a lábunk ;-)


Szóval az akkori biztonság még jobbára kimerült abban, hogy idegenek ne jöjjenek a gépterembe, továbbá épeszű ember a kódjában ne osszon nullával. Na ez az, ami mára gyökeresen megváltozott, a programok fő funkciója mellett ugyanolyan fontos, hogy biztonságosan működjenek. Nagyon keserű volt a számíze, mikor az alap C64-es trükk (a programvédelem kivezeti a 1541-es olvasófejét egy extrém szélső pozícióba, ahonnan csak szétszedéssel és kézzel lehet csak visszahozni) után elkezdtek megjelenni az igazi Commodore gépeken terjedő vírusok is, amelyek a nem leragasztott floppy lemezeken egy DIR parancs útján is tudtak már vándorolni. Ezek után már semmi nem volt olyan, mint korábban :-(


A harc azóta is zajlik, de nem elég, bár nagyon fontos a jó védelmi program, kell mellé megfelelő hozzáállás, óvatosság is, és itt jön a képbe egy mai cikk, amely nagy pesszimistán a Mac-es gépek veszélyeztettségét jósolja.


Belegondolva inkább realista, mint pesszimista, és itt jön a félelem: régebben akár igaz is  lehetett a mondás: "Félsz a vírusoktól? Használj MacIntosht és élj nyugodtan!" vagy "Biztonságra vágysz? Válts Linuxra, és többé nem lehet semmi bajod!"


A váltást persze megértem, sőt én is részese vagyok, de úgy érzem, hogy egy időzített bombán ülünk, egyszer el fog indulni itt is a Windowson "megszokott" invázió, és akkor már csak az fog számítani, hogy a felhasználó ért-e a saját rendszeréhez vagy sem? Az fog számítani, hogy ha aláiratlan webhelyről, frissítési forrásból származó kodeket, Windows emulátort, programcsomagot vagy 3D-s játékot kínálnak a kéretlen e-mailek vagy webes linkek, akkor hányan kattintanak majd erre, hányan használnak majd biztonsági programokat az alternatív rendszereken, hányan tudják egyáltalán értelmezni majd a rendszer logállományait vagy hányan veszik egyáltalán észre, hogy a rendszerüket megpiszkálták?


Mindenesetre a helyzet adott, minden OS felhasználó emberből van, megtéveszthető, és a gyengepont keresése a jövőben ezeket a helyszíneket sem fogja elkerülni - Fülig Jimmy őszinte sajnálatára.


És bár egyelőre kétségtelenül a Windows világ a legnagyobb célpontja, azért az alternatív rendszereken is tűzre-vízre (Windows emulációra) vigyázni kell, és ezután (is) tartsuk szárazon azt a bizonyos puskaport.