A kártékony kódokat terjesztő weboldalak igyekeznek furmányosan elrejtőzni a Google kártékony linkeket feltérképező szolgáltatása elől.

Két buddhista szerzetes az aranyhalak életét figyelte.
- Nézd milyen vidámak a halak - mondta az első.
- Honnan tudod, te aki nem vagy hal, hogy mit gondolnak a halak? - kérdezte a második.
- Honnan tudod te, aki nem vagy én, hogy tudhatom-e, mit gondolnak a halak - válaszolta az első.

Azért ennél lényegesen egyszerűbb dolga van a bűnözőknek, hogy tudják, mit gondol egy bot, vagy honnan jön, hiszen egy adott, beazonosítható IP tartományból érkezik. Megoldják okosba, és gondoskodnak arról, hogy ne sikerüljön neki a kártevős weboldal beazonosítása, és ilyenkor mást mutassanak kifele. Nem új a módszer, de a jelzések szerint egyre szélesebb körben használatossá válik.

Mikor is tört ki a vulkán? Március 21-én. És mikor foglalta le valaki Amerikából a domaint? Igen, másnap. Meghalhat valaki úgy, hogy aztán végül életben marad? Semmi akadálya, de előtte még szerepel néhány átpofozott linkben. A Google keresőtalálatok trend alapján kártevőkkel való mérgezése már annyira bevett szokás, hogy lassan nem is érdemes külön posztot írni róla.

Bejelentett támadó webhely adatbázis. Amit ember az egyik oldalon megalkotott és kitalált az ellenőrzésre, azt egy másik ember a sötét oldalon szépen ki tudja játszani, majd mikor újra pontosítanak ellenőrzésen, akkor a támadók, ... és ez így megy. Tisztára mint a rakéta elhárító rendszereket elhárító rakéta elhárító rendszerek.

Szóval nem lehet minden link mellé egy közlekedési rendőrt állítani, míg a bejelentett támadó webhelyek feketelistája sosem lehet elég friss és naprakész, és ezenközben pedig folyik a szüntelen küzdés az internet sötét bugyraiban. Marad hát az egyetlen bombabiztos, de pofon egyszerű autentikus módszer (a ne fürgyé le mintájára): "Ne kattincsá!"