Minden, amit a privacy-ról tudni akartál... II. rész

2010. augusztus 05. 14:15 - Csizmazia Darab István [Rambo]

... de sosem merted megkérdezni, éppen hiányoztál vagy mást csináltál. Háttér információk a Facebook előéletéről, gyűjtemény eddigi privacy incidensekről, temérdek példa linkkel, miegymás, és még több miegymás. Összefoglalva: az életben csak egy szép dolog van, de az most épp nem jut eszünkbe ;-) Tegnap elkezdett írásunkat folytatjuk a második, befejező résszel.

Kollektív vagy egyéni harakiri?
Sokan már gyűjtötték az erőt és a harcostársakat, hogy majd kollektíven eltűnjenek a Facebook közösségből tiltakozásul annak nem megfelelő adatkezelési gyakorlata miatt, de palota forradalom aztán még sem lett belőle. Ha bármi miatt végleges távozásunkat fontolgatjuk, ne a fiók felfüggesztését (Profilom -> Fiókom -> Beállítások -> Fiók felfüggesztése), hanem ehelyett a teljes törlését válasszuk. (Persze csak ha jól meggondoltuk). Az inaktív fiók adatai megmaradhatnak, azok beállítása a folytonosan változó alapértelmezett felhasználói szerződéssel publikussá állítódhat át. A biztos módszer az "Adatlapom törlése", erre nem is mutat közvetlen menü link, úgy kell rákeresni a Helpben - nyilván az üzemeltetők nem akarják ezt könnyen elérhetővé, pláne nem szemmagasságban elhelyezni - de íme itt a közvetlen link hozzá:

https://ssl.facebook.com/help/contact.php?show_form=delete_account

Ekkor megjelenik egy figyelmeztető üzenet: "Ha úgy gondolod, hogy nem fogod újra használni a Facebookot és szeretnéd törölni a fiókodat, ezt elvégezzük helyetted. Azonban ne feledd, hogy nem fogod tudni sem újra aktiválni a fiókot, sem visszaállítani az általad hozzáadott tartalmat vagy információt. Ha ennek ellenére is törölni szeretnéd a fiókod, akkor klikkelj az "Elküld" -re." És dönthetünk. Azonban ha már jelentek meg általunk feltett kompromittáló bejegyzések, fotók, ne feledjük, arról időközben bárki készíthetett screenshotot, feltölthette akárhová, vagyis nem biztos, hogy ezzel minden gondunk megoldódott, mindent végleg megsemmisítettünk De maga az üzemeltető sem törli ám kérésünk nyomán az adatokat, hiszen ezt olvashatjuk: "4. Even after permanent deletion, Facebook says that copies of your photos may remain on their servers for technical reasons." Vagyis késő bánat, ebgondolat, az adatok a legnagyobb biztonságban akkor vannak, ha egyáltalán fel sem töltjük őket.

Nekik adnál a névjegyedből, ha az utcán találkoznátok? Képeinken a Kevésbé Foglalkoztatott Babysitters :-) Ugye nem igazán. Bármelyikük megnézheti viszont a nyilvános profilodat, mazsolázhat a hozzászólásaidból, ha nem kérdezted meg orvosodat, gyógyszerészedet, és másként nem rendelkeztél.


Mit csinál a szél, amikor nem fúj?

Hancu kolléga az Indextől volt olyan kíváncsi, és utánanézett olyan alapkérdéseknek, mint például hogy a hóekevezetők reggel hogyan jutnak el a munkahelyükre, illetve ha a repülőgép feketedoboza tényleg mindent kibír, miért nem készítik az egészet ebből ;-) "Tényleg megtartja az Iwiw és a Facebook a törölt képeket?", vagy mi történik azokkal a leveleinkkel, amiket látszólag törlünk? "Törölt levelek nyomában a neten" címmel. Nos, akit érdekel, olvassa el ezeket az igen izgalmas cikkeket, röviden csak annyit mondunk, a törlések sosem történnek meg azonnal, ha meg történnek egyáltalán. Ha valaki ismeri azok korábbi linkjét, még hónapokkal később is meg tudja jeleníteni, illetve volt, ami nem hogy késve, de sosem tűnt el véglegesen. Ami az internetre egyszer felkerül, annak annyi. Az akváriumból lehet halászlevet csinálni, de a halászléből már nem lehet akváriumot.

A Google keresőbe begépelve a delete szót előkelő helyen szerepel a "Delete Facebook account" kifejezés. Sokan kampányoltak is emellett, hogy 2010 május 31-én minél többen lépjenek ki tiltakozásul. A dolognak körülbelül csak akkora hatása volt, mint a Vatera bojkottjának, de mindenesetre felhívta a figyelmet a visszásságokra. Egy Twitterrel összehasonlítva ott azért nincs lázadás, mert a kezdetektől fogva minden nyilvános, míg a Facebook esetében kampányszerűen változnak a kitételek az alapértelmezetten megosztott adatok köréről.


Privátlét és vidéke Takarékszövetkezet
Jól látható, hogy igen szerteágazó ez a dolog, mindennek meg van, vagy meg lehet a következménye. Börtönben ülő rabok is fenyegették már meg az ellenük valló tanúkat a Facebook oldalon keresztül (később a profiljukat Gordon Brown kérésére törölték), de maguk a politikusok is kapnak néha itt életveszélyes fenyegetést. A Google történetében pedig volt olyan, hogy valaki gázolt, majd segítségnyújtás nélkül elhajtott a helyszínről. A gyanúsítás során lefoglalták a számítógépét, valamint kikérték az internetszolgáltatótól is a forgalmi adatait. Ott bukott meg, hogy a helyszín közelében lakott, autója (piros Jaguár) megfelelt a körözött színnek, illetve típusnak, és pont a baleset napján, azt követően ütötte be a keresőszóként az "autóüveg javítás" és a "cserbenhagyásos gázolás következményei" szavakat. Ezen elgondolkodhatnának azok is, akik miatt az "áram" szóra keresve a Google találatok között ennyire előkelő helyen szerepel az "áramlopás" kifejezés.

Komoly előny, ha valakit Kis Pálnak, vagy Kovács Józsefnek hívnak. A név gyakoriságból adódóan viszont egy Hagyó Miklósnak, vagy egy Ottlik Lilla Leának már nincs ekkora szerencséje, különösen ha előzőleg önként fel is töltöttek magukról, családjukról, sőt teljes családfájukról egy rakat személyes információt nyilvános weboldalakra.


Minden szavadat számon tartjuk
Volt a Rolls Frakciónak egy Minden nagyon szép című száma:
"Kezemet, a szememet a szádon tartom
Ezt hallani sem akarom
Minden szavadat számon tartom
Ezt hallani sem akarom"

Valahogy ennek kellene beugrania, ha valaki túlságosan sok személyes információt oszt meg magáról. De természetesen az is jelzés értékű, ha az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára egyszer csak váratlanul begyűjti és learchiválja az összes eddigi Twitter üzenetet. Bár ezek mérete csak 140 karakteres, de így is 55 millió keletkezik belőle naponta. Mindenesetre biztosan lehet benne terhelő adatokat bányászni, ha egyszer úgy hozza a szükség, a nemzetközi helyzet fokozódik vagy Bástya elvtárs azt megrendeli.

De vegyünk még egy gondolat kísérletet. Legyen tökéletes az adatvédelmi beállítás, minden fotónkat, bejegyzésünket csak és kizárólag a barátaink láthatnak. Mit felejtünk ki még a képletből? Igen, az üzemeltetőket, akik mindent látnak. Sokan vélelmeznek világméretű összeesküvést a Google túlságosan erős befolyása, személyes adataink, kereséseink túlságos ismerete miatt. Igaz, ott kikapcsolhatjuk a Keresési előzmények-et. Nos, minden aktivitásunk itt is látható a Facebook rendszer számára, és aki jelszó hack-kel szerezte meg az első adag egyetemi ember adatait, annak emelkedett erkölcsi nívójára ne tegyünk majd túlságosan sok tétet a jövőben sem, ha fogadni kell rá. Lásd még vírusszerzőket nem alkalmaznak az antivírus cégek sem - esetleg csak Kínában. Az Electronic Frontier Foundation összegyűjtötte a 2005 óta alkalmazott felhasználó szerződéseket, és itt jól nyomon lehet követni a "fejlődésnek" nevezett változásokat.

Az évek során így változott a megosztott adatok aránya. Jól láthatóan egyre terebélyesedett a kör, amelynek középpontja a barátok, afölött a barátaink barátai, azt követi a minden Facebook tag, végül a külső kör pedig a teljes internet. Minden személyes dolgunkat nem igazán szeretnénk ennyire közkinccsé tenni.

Balekok, rajongók, csalók, megtévesztők
Amikor egy ismerősünket keressük, vagy egy érdekes ember mikroblogjára szeretnénk követőként feliratkozni, nem árt alaposan megnézni, valójában kinek az adatlapját is nézzük éppen. Nem ritka ugyanis, hogy egy-egy nagy név mögött nem az van, akinek a neve oda van írva. Sőt, a gyakori nevekből, vagy a híres emberekből több tucatnyit is találhatunk, például az Ubuntu disztribúció készítőjének nevével is visszaélnek tömegesen a Twitter-felhasználók. Persze lehetünk annyira megengedők, hogy némely Mark Shuttleworth esetében jótékonyan esetleges névazonosságot is feltételezhetünk. Ennél is tovább mennek egyesek, ha például Bill Gatest keressük, nyomban temérdek ilyen nevű szereplő tűnik elő, közülük jó néhányan pedig ráadásul hamis fotóval adják ki magukat másnak, mint akik valójában.

A Facebookon már tíz Zimány Linda van!
A Facebook esetében a híres emberek köré néha rajongói kört szerveznek, így itt sokszor könnyebb felismerni a sok szereplő között, hogy valójában ki is az igazi. Ezt továbbgondolva kimondottan kellemetlen forgatókönyv lehet azonban, ha valaki a nevünkkel visszaélve – esetleg a közösségi oldalunkról kinézett személyes adatainkat felhasználva – lejárató blogot indít valaki vagy valami ellen a nevünkben. 2009 augusztusban indult el egy per egy blogger ellen, aki Liskula Cohen topmodellről írt állítólag kedvezőtlenül, és emiatt milliós perrel fenyegetik.

Egy 26 éves brit férfi azt a viccesnek gondolt üzenetet küldte ki Twitteren, hogy felrobbantja a repteret, ha késik a gépe. A rendőrség azonban nem tartotta ezt viccesnek, Paul Chamberst letartóztatták, végül aztán csak pénzbüntetést kellett fizetnie.


A gyenge és a még gyengébb láncszem
Ha felnőtt fejjel mindezt már belátjuk, akkor jön a család, a gyerekek kérdése. Sokan esnek abba a hibába, hogy alábecsülik a szülők viselkedésének mintaadási funkcióját. Pedig óriási jelentősége van ennek. Ha például a gyerek rendetlenséget lát a szülő íróasztalán, lehet, hogy hiába kérleljük majd a játékpolc elpakolására. De ugyanígy érdemes – persze a saját korának megfelelően – válaszolni is a kérdéseire az egyszerű tiltások helyett, amelyek értetlenségre, „csakazértis”-típusú dacra vezethetnek. Meg kell értetni vele, miért nem tesszük közszemlére az összes személyes adatunkat, mik a veszélyei a bárki által nézegethető kihívó, fürdőruhás képeknek, milyen honlapoktól jobb, ha óvakodik, miért nem plakátoljuk ki, mikor utazik el a család nyaralni stb. Persze ez a nehezebb út, sok türelmet igényel, de hosszú távon mindenképpen célravezetőbb. Tudniuk kell azt is, hogy nem mindenki az, akinek látszik. A közösségi oldalakon is vannak olyan rejtőzködő bűnözők, pedofilok, akik adatlapjuk alapján látszólag gyerekek, de valójában az a céljuk, hogy kikérdezzék, és behálózzák a gyanútlanabbakat, akár az elkotyogott információkkal történő zsarolással. Sose adjuk meg minden személyes adatukat a közösségi portálokon, mert mások visszaélhetnek vele! Csak ha már valóban ismerősünk valaki, elég akkor odaadni a telefonszámunkat, lakcímünket vagy e-mail címünket.

Bár sok felnőtt is elköveti ezt a hibát, de a gyermekek esetében ez sokkal veszélyesebb, ráadásul ők hajlamosak naivan mindent elárulni, ezért kiemelten a szülő feladata, hogy megbeszélje a gyerekkel ezen dolgot, illetve tanácsot adjon. Tanulságos történet lehet az is, amikor a MI6 brit titkosszolgálat főnökének felesége óvatlanul még a lakcímét is közzéteszi a Facebookon. Egy felelőtlen családtag nagyon gyenge láncszem lehet. Egy amerikai felmérés szerint a 12 évesnél idősebb gyerekeknek már a fele (48%) tagja a közösségi portáloknak, és azt naponta többször is használja. Ez az a korosztály, akik szerint az e-mail már lassú és körülményes. Az újság és a televízió helyett is jelentős mértékben támaszkodnak inkább ezekre a pörgő, hihetetlen tempóban növekvő, és villámgyors web2 lehetőségekre.

 

A józan ész, de a Sophos miniszavazás szerint is a "zárt, és majd mi engedélyezzük, ha akarjuk" modell lenne a kívánatos. Természetesen a Facebook üzemeltetők pont ennek az ellenkezőjét gondolják nekünk jónak és alapértelmezettnek.


A statisztikák is ezt mutatják
A Webroot egy átfogó felmérés keretében mintegy ezeregyszáz Facebook-, MySpace-, Twitter-, Linkedlin-felhasználót kérdezett ki a webhasználati szokásaikról. Az eredmények alapján elmondhatjuk, az óvatosság sajnos nem igazán jellemző. A válaszadók kétharmada egyáltalán nem korlátozza a személyes profiljában olvasható részleteket, amelyek így akár egy Google keresővel is láthatóak. Több mint a felük (59%) nem tudja biztosan, kiknek is engedélyezte pontosan profilja megtekintését. Körülbelül egyharmaduk (32%) adott meg legalább három személyes azonosításra alkalmas információt, egyharmaduk (36%) ugyanazt a közösségi portálon használt jelszavát máshol is használja, egynegyedük (28%) fogad el barátkérőt idegentől. Más mutatók sem festenek szebb képet. Az igaz, hogy 78% aggódik személyes adatai miatt, de ugyanakkor 30% nem rendelkezik vírus- és kémprogram elleni védelemmel. A korosztályok közt a fiatalok számítanak a legveszélyeztetettebbnek, az átlagos 28 százalékos értékkel szemben náluk 40 százalék fogad el barátkérőt idegentől, és náluk sokkal jellemzőbb az összes személyes adat, elérhetőség megadása is.

Ott fent majd megmondják, mi a jó nekünk
"
A magánélet a múlt társadalmi normája. A személyiség jogainak védelme felett eljárt az idő" - véli Mark Zuckerberg. Az emberek egy része, különösen az IT biztonsággal foglalkozó szakemberek, a felhasználók biztonságtudatos csoportjának azonban inkább negatív erről a véleménye. Mindent részletesen megosztani az életünkből körülbelül annyi értelme van, mint atombunkert építeni Kocsordon. Nem tévedünk sokat, ha úgy gondoljuk, sokan fogják megbánni később, hogy meggondolatlan képeikkel, üzeneteikkel felelőtlenül kitárulkoztak, vagy éppen munkahelyüket, karrierjüket, barátaikat, családjukat szidalmazták. Nem egyszerű hát minden szempontot, összefüggést és ehhez az adatvédelem módjait saját életünkben kiépíteni, megőrizni, és ha valamire áll, akkor erre igazán: az egyensúly egy élethosszig tartó tanulási folyamat eredménye.

Az Openbook egy szemléletes jó példája, mennyire könnyű terhelő adatot gyűjteni. A publikus megjegyzésekből - és lassan már csak ilyen van - olyan kínosakat gyűjt ki, mint például ki mondott olyat, hogy utálja a főnökét, elvesztette a szüzességét, tett-e rasszista megjegyzést vagy ismerte be egy gyenge pillanatában, hogy csalt a vizsgákon.


Mellékhatások tekintetében olvassunk kommenteket
Itt akár le is lehetne zárni, megvolt a katarzis, a tanulság, úgy gondoljuk azonban, érdemes egy picit oldottabban, vidámabban elköszönni a témától. Nem szabad ugyanis kihagyni a közösségi oldalak olyan előnyeit, amire sokan nem is gondolnának. Például ha valakinek van kiadó lakása, itt nem csak a hirdetést tudja feldobni az üzenőfalra, de a leendő bérlő lekáderezése is könnyebbé válhat: "Ha hirdetsz egy albit, egyből le tudod ellenőrizni, hogy a leendő albérlő vajon rakott-e fel magáról hányós képeket, és tart-e mini állatkertet". Természetesen ami vesztét okozhatja egy-egy munkavállalónak, ha dehonesztáló megjegyzésekkel illeti azt, első kézből származó információ lehet annak, aki pedig éppen állást keres, és a jó álláskereső nem csak eltűri, hogy őt a személyzetis lekáderezze a neten, hanem ő is utánanéz, hányan lettek a héten öngyilkosak a cégnél, nincsenek-e az APEH feketelistáján, illetve az ott dolgozók többsége a közösségi oldalakon miként vélekedik munkaadójáról.

A fanpagelist.com oldalon egyes üzleti márkák, politikusok, sportolók pillanatnyi Facebook helyzetét lehet figyelemmel követni. Minden be van árazva, akár a tőzsdén.


Egyszerűbb beállítások, változatlan megosztás alaphelyzetben
Időközben - talán a kollektív Facebook öngyilkossági akció nyomására - mégiscsak életbe léptek bizonyos egyszerűsítések a biztonsági beállításoknál. Nyilván a viszonylag néhány ezer kilépő miatt kevésbé fájt a menedzsment feje, de az üzletmenetnek nem tett volna jót a sok negatív cikk, bírálat, kritika, így emiatt léptek. Maga a lépés természetesen pozitív, kicsivel könnyebb ellenőrizni, mit láthatnak a barátok, és mit mások. Annyi mindenesetre igaz - és ebben Graham Clueleynak adunk maximálisan igazat - hogy ha valóban a felhasználók igényelnék azt a fene nagy megosztást mindenről, akkor most a fejlesztők megléphették volna a jelenlegi opt-out (nekem kell korlátozni, kizárni a jogokat, mert alapértelmezett a megosztás) helyett az oly trendinek beállított opt-in (alaphelyzetben nincs megosztás, mindenki maga állítja be, mit szeretne mások tudomására hozni) rendszert. Nyilván ehhez nem volt bátorságuk, mert akkor bebizonyosodott volna, hogy nem a felhasználók tömegei akarják ezt, és főleg üzletileg sem lett volna jó a Facebooknak.

Elég perverz dolog arra vágyni, hogy minden mozdulatunk egy nyilvános tacepaora legyen kiírva. Most bekapcsoltunk a gépet, most entert nyomtunk, most feltöltöttünk egy képet, most éppen a leveleinket olvassuk, most a társkereső oldalt nézzük, stb. Letiltani persze le lehet, de ugye mi az alapértelmezett értéke? Igen, jár a hangszóró.


Az ember vagy megoldja, vagy előidézi a problémát, különben csak szimpla tereptárgy
Természetesen az emberi tényező ott van mindenhol. Most sem tart senki töltött pisztolyt senki fejéhez, hogy az önkéntes közösségi oldalakra regisztráljon be. Most sem tart senki töltött pisztolyt senki fejéhez, hogy a bizalmas adatait, képeit, magánvéleményét gépelje be és ossza meg a világgal. Valószínűleg a megváltoztatott biztonsági beállítások a felhasználók egy nagy részét így is hidegen hagyja majd: nem érdekli, lusta rá, nem is hallott róla, nem ért hozzá illetve fogalma sincs, hogy az ő személyes adatai is nyilvánosak. És ezzel a hozzáállással pontosan ők azok, akiknek adatai, képei, megnyilvánulásai egyszer majd Szalacsi Sándor módra valamilyen kínos helyen kötnek ki. Remélhetőleg azért az új egyszerűsített beállítások miatt összességében többen fordítanak majd figyelmet adataikra.

Nem Mózes kőtábláit nézzük, az biztos. Szinte havonta változik a felhasználói szerződés, és egyre tágabb teret enged az információk áramlásának. A Facebook ezt "fejlődésnek" hívja, az Electronic Frontier Foundation inkább rombolást emleget.


Önök a HÉT Facebook különkiadását látták :-)
Sok példát láttunk a Facebookról, de a tanultak, a megfelelő hozzáállás ugyanígy vonatkozik az Iwiw, Tumblr, Flickr, Twitter vagy bármilyen más közösségi oldalra is. Három nagy területre lehet szétszedni az adatvédelemmel kapcsolatos kétségeket. Az első a személyes adataink véletlen megosztása a nagyvilággal. A másik az ismeretlen hátterű (akár trójai) alkalmazások saját kezű telepítése gépünkre. Míg a harmadik magukkal az üzemeltetőkkel, például a Facebookkal szembeni aggályok. A Facebook kihasználja a szakadékot az átlagemberek korlátozott számítógépes ismeretei és a fejlett internetes marketing között. Lehetetlen megjósolni egy-egy óriásivá nőtt cég esetében, hogy mindez hová vezet majd, például a Microsoft feldarabolását célzó döntés is végül csendben lekerült a napirendről, a Google háza táján úgyszintén mindennaposak az adatvédelmi aggályok - legutóbb a Street View autói gyűjtötték be mellesleg a WiFi forgalmat több országban is.

Egy biztos, ami nem a kapitalista cégek profitért vívott machinációin múlik, legalább azt a részt csináljuk okosan, tudatosan, átgondoltan - ennyi múlik rajtunk. Öveges professzor szerint "nincsenek nehéz vagy könnyű dolgok, csak megértettek és meg nem értettek vannak". Talán ez az írás is segített gyarapítani a megértett dolgokat. Közben az internet világában a nemzetközi helyzet fokozódik, és kafferbivalybalamber egyik remek kommentjét idézve: "Az optimista angolul tanul. A pesszimista kínaiul tanul. A realista lőni tanul." Azt hiszem, emellett a személyes adatainkkal való bánásmódot mindannyiunknak folyamatosan kellene tanulnia. Ehhez lehet egy jó kis záró adalék az alábbi Youtube videó is.

 

További ajánlott linkek:
Facebook: a magánélet tündöklése és bukása
http://hvg.hu/Tudomany/20100518_facebook_maganszfera_bukasa

Kivonulás a Facebookról
http://index.hu/tech/2010/05/21/kivonulas_a_facebookrol/

FaceBook Scam Alerts DataBase
http://www.fbsaonline.com/forumdisplay.php/4-FaceBook-Scam-Alerts-DataBase
http://www.allfacebook.com/tag/scams/

Facebook Scams Growing With Site's Popularity
http://www.kcbs.com/Facebook-Scams-Growing-With-Site-s-Popularity/6073739


További ajánlott filmek:
- Supersize Me
- The Corporation I.-II.
- The Social Network (2010. október)


További ajánlott könyvek:

- Herbert Schiller: Tudatipar made in U.S.A.
- Szabad adatok, védett adatok 2.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://antivirus.blog.hu/api/trackback/id/tr522198774

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: https, üvegfal, átlátszó. 2011.07.14. 00:10:25

  -- alapvetően csak idézgetek egy szupertrendi/hiper-cool nagyvállalati szoftverről szóló cikkből [Girnt József cikke, ld lejjebb a linket] -- "a kiemelt felhasználók, ha régebben nem is mindig, de ma már kizárólag titkosított protokolloko...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lúdtalp 2010.08.05. 16:54:10

A kisebbség vigyáz csak az adataira, így nekik mindig lehetőségük lesz észrevétlenül kutakodni mások életében.

agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.08.05. 17:07:16

Érdekes, hogy egy meglehetősen Facebook ellenes cikk végén azért ott van a Like gomb. :P

prof. Perselus Piton 2010.08.05. 18:57:14

Mint mindent, ezt is ésszel kell csinálni...

b. á. 2010.08.05. 21:15:48

Ismét hiánypótlók cikk, riszpekt!

Egy kis okoskodás - az olvasók közt könnyen lehet, többen nem tudják, de extrém nagy adathalmazból hatékonyan törölni nem olyan triviális művelet. Azaz ha normálisan akarják csinálni, akkor az komoly többletterhelést róhat a szerverfarmra, persze, hogy nem szeretnek költeni ilyenre.

Viszont van valami, ami vagy elkerülte a figyelmem, vagy kimaradt, de nem tudom: a T&C-ben van olyan rész, hogy profil törléssel garantáltan nem tudják az összes adatot eltávolítani. Azaz pl. mi történik azzal a kommenttel, aminek a szerzője törölte magát? Szerintem szinte 100%, hogy megmarad, csak nem lehet kattintani a nevére.

Gépember · http://gepembernaploja.blog.hu/ 2010.08.06. 12:26:33

Ha már szóba került a Google:

A Google és a CIA közös vállalkozása:

gepembernaploja.blog.hu/2010/08/03/google_es_a_cia

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.08.06. 21:27:12

a microsoft is - mint minden óriásira dagadt cég - az ibm sorsára fog jutni: kihal, mint a dinoszauruszok. megeszik a kicsi, mozgékony rágcsálók.
a cikkért köszönet rambónak. szigorúan terjesztendő!