Következmenyék nélküli országunkban hiába vannak szabályok, törvények, bátran át lehet hágni azokat, úgysem történik semmi. A Herminabau (vagy Nemecsekesen herminabau) is így gondolja, és okádja postaládáinkba a viccesnek gondolt kéretlen reklámleveleket rendületlenül.

Biztos akad majd, aki azt mondja, hogy ez jópofa, meg "jaj de cuki ez az ungyuri-bungyuri kutyuska", őket biztosíthatjuk, nem az állatok szeretete hiányzik belőlünk, sőt. De hogy megrendelés (opt-in) nélkül miért kell kéretlenül spameket küldözgetni, mikor ezt ugye nem lehetne, és hogy ennek a sokadik NHH-es bejelentés után se legyen foganatja, az már rejtély.

Épp csak az hiányzik a végéről, ha én is nem küldöm tovább x darab ismerősömnek, elüt a villamos :-O Ez már perverzió: nem csak ők küldözgetik kéretlenül, még a címzett is tegye ugyanezt, és akkor "nagy-nagy szerencse" fogja érni!

A céges kreatív csapat persze minden tőle telhetőt megtesz, hogy érdekességet hozzon össze: egyszer egy vitorlás üti el a levélíró apját (véleményünk szerint ezt már annak gyerekkorában kellett volna;-), most egy kutyától kapunk levelet, aki beszél, de mégsem Foxi Maxi a neve; legközelebb már azon sem fogunk csodálkozni, ha egy ágytakaró vagy egy cipőkrémes doboz lesz a feladó - három sör után már Attila sírját is megtaláltatták velünk.

Sokféle üzleti modell létezik, és úgy látszik, van aki arra gerjed, ha a Google-ba beírják a cége nevét, akkor minden találatban a spam szerepeljen. Jó ez nekik?! Kéne már valami elrettentő dolog, amitől legalább azok nem folytatnák a spammelést, akik névvel, címmel szerepelve élnek vissza a türelmünkkel. Talán szegény Hobó kétségbeesett módszere beválna, ha már a jó szó falrahányt borsónak bizonyul.

Igaz, ettől még a kinyomozhatatlan Charlie Palmer, Milton Gardner, Hillario Mooney még ugyanígy idehányja nekünk a szemetét, de hát élet nem habostorta.