A Frei dosszié műsorok közül egy igen emlékezetes volt számomra. A 4. dimenzió című adás - bár a fél életemet a számítógép mellett élem, mégis tudott újat és érdekeset mutatni. Aki lemaradt volna, az online archívumban megnézheti. Az epizódban többek közt a Second Life játék részleteire derült fény, és az ott látottak fényében földig emelem a kalapom az olyan über-kreatív emberek előtt, aki virtuális aranyat ásnak és online lovakat tenyésztenek. Hogy mi köze ennek a biztonsághoz? Több mint, hinnénk, pedig első hallásra mindenki talán csak a név-jelszó biztonságára gondolna.


Az online játékosok az utóbbi években jelentős mértékben célpontjaivá váltak a különféle csalásoknak, jelszó lopásoknak, még külön tanulmányt is megjelentettek a témáról. Talán meg sem lepődünk, hogy a különféle jelszó lopó trójaiak különösen a Kínát és Dél-Koreát érintik a legerőteljesebben.

Az, hogy a virtuális bútor lopás igazi letartóztatást is okozhat, nos ezt új fejleménynek tekinthetjük. Azért kíváncsiak lennénk, milyen arcot vágnának nálunk egy magyarországi rendőrőrszobán, ha valaki panaszra menne, hogy az orkjának ellopták a virtuális fejszéjét ;-) Szóval a példa természetesen nem magyar, a BBC-News hírei között jelent meg, és a Habbo Hotel virtuális játéktéren történt lopások ügyével foglalkozik.


A Habbo Hotelben mintegy 30 országból hatmillió ember játszik havonta. A fiatalkorú gyanúsítottakat azzal kapcsoltban hallgatták ki, hogy mások lakásaiból mintegy 4000 EUR értékű bútort tulajdnonítottak el. A Second Life-hoz hasonlatosan, itt is kifejezhető a játékosok által birtokolt javak igazi pénzbeli értéke, éppen ez adhatja a jogalapot az eljáráshoz.

A virtuális javak feletti civakodás alkalmanként valódi gyilkossághoz is vezethet, 2005-ben egy kínai játékos megölte barátját, aki egy kölcsönkapott kardot a játékon belül eladott. Az eset kicsit hasonlít ahhoz, amikor egy 419-es nigériai csalás kapcsán egy  cseh nyugdíjas végső elkeseredésében igaziból agyonlőtte a nigériai nagykövetség – pénze visszaszerzésében egyre csak tehetetlenségét hajtogató – konzulját. Az biztos, hogy egy esetleges virtuális börtönbüntetés a virtuális csalók és tolvajok számára nem rendelkezik elegendő elrettentő erővel, muszáj valódival előrukkolni :-)


Mi mást tehetnénk hozzá a fentiekhez, mint hogy az Elátkozott partból idézünk egy rövidet, mintegy lezárásként. Nagy kár, hogy a mai elektronikus és igazi tolvajoknak látszólag már ilyen ici-pici erkölcsi érzéke sem maradt :-(

"Jámbor ember vagyok, talán azért, mert anyai ágon egy nagybátyám kántor volt, és már kora ifjúságomban magamba szívtam a jó erkölcs törvényeinek tiszteletét. Ezért csak a legritkább esetben szánom rá magamat arra, hogy Márta napján lopjak."