A közösségi oldalak jól reprezentálják a felhasználók sokszínűségét. Az óvatosabb, vagy technikailag már rutinos versenyzők - nagyon helyesen - jóval szűkebb adathalmazt adnak meg magukról, mint a tizenéves fiatalok vagy a naiv felnőttek. Közhely, hogy a munkaadók, sőt a titkosszolgálat is előszeretettel vizsgálódik ebben a közegben.
A köszönöm majd máskor helyett inkább a sohanapján lenne a jó válasz
Az már inkább negatív jelenség, hogy adathalász jellegű módszerek is előkerülnek némely közösségépítő portálon, amellyel ha anyagi értelemben nem is szenvedünk közvetlen kárt, kapcsolatrendszerünknek tudtunkon és akaratunkon kívül jelzést adhatunk, mekkora nagy idióta lamerek, Isten barmai is vagyunk mi itten kérem tisztelettel.
Nem sikerült a címjegyzék importálás, vajon miért ;-)
A Hi5 portálos regisztrációnk után vajon mit szól az összes Gmail, Yahoo, stb. címjegyzékbeli ismerős, ha kéretlen reklámlevelet kap, amelyben mi vagyunk a feladók? Mert ez történik, ha gyanútlanul begépeljük az adott levelezéshez tartozó név-jelszó párost.
Kétségbeesett kedves jóbarát jelezte, hogy óvatlanul megadta a Gmail-es accountját, és az összes címjegyzékbeli ismerőse (száz feletti címre, még saját magát is beleértve) kapott egy kéretlen spamet, hogy legyen a barátja.
A kellemetlen feladatokat is el kell időnként végezni, mert hát az élet nem habostorta. Segíthet az EULA - magyarul a felhasználói licenc szerződés - alapos elolvasása, illetve az 1. elolvasás. 2. megértés. 3. döntés. 4. cselekvés munkafázisok tudatos alkalmazása a csimpánz módra "könyököljünk gyorsan a Next gombra" módszer helyett. Ha nem tetszik amit látunk, akkor arra a helyre ne regisztráljunk, hiszen nem kötelező. A képen olyan passzusok is láthatók, amivel nem biztos, hogy mindenki egyetért és aláírná. Pedig a figyelmetlen kattintással éppen ezt teszi: jóváhagyja, elfogadja. Bár alaposan végigböngésztük a szerződést, arra nem találtunk jóváhagyást benne, hogy a nevünkben leveleket küldözgessen.
Ezt is elfogadtuk: vitás esetben írkálhatunk angolul az amerikai bíróságra.
Egyetlen módszer (a redőnyhúzóval végzett "szelíd rábeszélés" mellett) létezik csak, amit mélyen a felhasználók tudatába kellene vésni - esetleg beletetoválni a retinájukba - sose adjuk meg egy regisztrációnál egy másik helyre vonatkozó belépési nevünket-jelszavunkat is.
A spamek egyetlen pozitív mellékhatását (amihez korábban a telefonkönyvet kellett böngészni, és leszámítva, hogy elég ritkán van rá szükség), amikor születendő gyermekünk számára keresünk valamilyen jól csengő keresztnevet (William, Hanna, Joseph, Barbera, Tom, Jerry, stb.) sajnos - vagy talán hál' Istennek - egyelőre még csak az angol nyelvterületen élők élvezhetik ;-)
