Válassz meg, jobban jársz velem! Indián-e vagy? Szabad-e lájkolni, amíg nem tudjuk, kire tesszük? - ez a központi kérdés áll a figyelem homlokterében. Szerintünk: semmiképpen."

Ha nincs arcod, használd az enyémet" - mondja az Európa Kiadó, illetve "Én úgy vagyok szép, ahogy az neked jó" - ismétlődik a panel az örökbecsű "Szavazz rám" című számban, és a hiszékenység mellett úgy tűnik mindkét oldalnak túl sok szabad ideje van. A csalóknak telik sok szép csalit építeni, az unatkozó számítógépfelhasználóknak pedig megtudni az indán nevüket, kielégíteni a kiváncsiságukat, hátha éppen ők lesznek azok, akik 17 helyett 18 másodpercig tudnak nézni egy inkriminált videót.

Be kell látni, egyszerűen nem járható az az egybites út sem, ami arra korlátozódik, hogy csak ha egy konkrét weboldalon kiírják : "Ember! Ne kattints az indián névre", "Hé! Ne kattints a cowboy névre", akkor vigyázok csak és kizárólag, ám ha valami még nem szerepel ezen a figyelmeztetés listán, akkor viszont kattintgatom a sablonosan ismétlődő régi-újakat gondolkodás nélkül.

A gyanakvásnak, az óvatosságnak mindenki fejében ott a helye a "minden marhaságra rákattintok" rendező elv helyett. Ma úgy látszik Demotiválós és Európa Kiadós napot tartunk egyszerre, így további ontopik zenei idézet következik: "Veszélyes vagy magadra, de ez csak a szokás hatalma, senki nincs veled, se ellened, félre érted a helyzetet".

Jó lenne, ha mi a továbbiakban nem értenénk félre a helyzetet, és nem lennénk veszélyesek magunkra. Egyik kommentelőnk találó szavai lehetnének az iránymutatóak ebben a kérdésben mindenki számára: "már nem kattintok sehol sem, ahol előbb lájkoltatni akarnak és csak utána adni a tartalmat. A LÁJK-om fontos nekem, nem szórom el csak úgy a világba".

Ha kicsit körbenézünk, mit írtak erről az indián neves dologról, a magyarinfo oldalról érdemes beidézni a válogatott főlényeget: "A Facebookon terjedő Mi az indián neved? alkalmazás, egy ügyesen álcázott adathalász eszköz. Ha megnyomtad a beleegyezés gombot az alkalmazás futtatására egy ékszerüzlet hozzájuthat személyes adataidhoz, és csatlakoznod kellett a Facebook oldalához, promócióhoz kötötte az alkalmazását. Így lett egy egyszerű ékszer üzletnek 730 ezer rajongója a facebookon, és lett ezzel Magyarország legnagyobb cége a Facebookon."

Az ellenvélemények szerint azonban: "Viszont ha nagyra nő ez a hiszti, Magyarországon ellehetetlenül a közösségi marketing, a vállalkozások még hamarabb tönkremennek, és az ország előbb csődöl be. Nos ezzel fizetünk a hisztis média reakciókért." Mi ebben a látatlan, vabank rendszerben magunk részéről nem hiszünk, ha a "nem tudom ki, nem tudom mire használja az adataimat, és nem tudom mit fog nekem mutatni, de én előtte azért jól lájkoljam őt", hát részünkről no never, és absolutely no way.

Abban sem hiszünk, hogy a magyarországi gazdasági felvirágzás és a közösségi marketing fényes jövője és életben maradása ezen a becsapós, zsákbamacska szisztémájú előrelájkolás rendszerén állna vagy bukna. Szerintünk remek ellenpélda erre az ESET facebook.com/biztonsag oldala, ahol előbb mindenki megnézheti, miről van itt nagyba szó, aztán ha elolvasta, végignézte és tetszik neki, amit lát, akkor ezután lájkolja őket, ha akarja, ha hasznosnak gondolja.

És ha logikai eszmefuttatásként a "mi volt előbb: tyúk vagy tojás" problematikát nézzük, abban mi a magunk részéről a tojásra voksolunk: lásd dinók, akik ugye tojásból keltek ki ;-) Azonban ha ugyanez a gondolatkísérlet úgy vetődik fel, "mi legyen előbb: lájk vagy megismerés", ebben a rendíthetetlen ólomkatona álhatatosságával úgy gondoljuk, látatlanban senkinek semmit sehova. Mindenkinek meg kellene tanulnia már ezt a leckét, mert minden lájk mellé továbbra sem lehet külön közlekedési rendőrt állítani...

Mindazonáltal kíváncsiak lennénk, hányan lépnének előbb házasságra egy lefátyolozott idegennel - mondjuk a fenti kevésbé foglalkoztatott bébiszitterek közül, és majd csak utána kukkantanának a fátyol mögé, ki is lett életük párja, míg a halál el nem választ. Szóval visszatérve a Facebook lájk logikus sorrendjére mondhatjuk: 1. előbb megnézem, mi az; 2. aztán vagy tetszik vagy sem, utána szabadon döntöm el - ez lenne a normális.