Ha nem csak szigorúan véve az esetleges kártevőket, adathalászatot, kém- és trójai programokat, előrelájkolós átveréseket nézzük, akkor is maradnak még olyan Facebookkal kapcsolatos veszélyek, amiket nem nagyon szabadna figyelmen kívül hagyni.
Egymilliárd felhasználó a tagja a legnagyobb közösségi oldalnak, és a nagy számok törvényének értelmében itt sem mindenki Grál lovag, vannak árnyoldalai is a felelőtlen kitárulkozósdinak. Erre korábban két szemléletes példát is felhoztunk, egyik a pleaserobme.com, amely azt mutatta be, miért nem célszerű nyaralás előtt távozásunkat széles nyilvánosság előtt bejelenteni. De hasonlóképpen lehetnek veszélyei a percre kész Foursquare-nek is, amit szintén nem érdemes túlságosan részletesen szétkürtölni otthonunk megóvása érdekében. A szikár tények szerint a betörők csaknem 80 százaléka (minősített többség;-) aktívan használja a Twitter, Facebook és Google StreetView adatait a bűncselekményeinél.
Mindezeken túl érdemes egy másik, főleg a fiatalokra leselkedő veszélyre fontos felhívni a figyelmet, hiszen a pedofilok, gyerekrablók, emberkereskedők ugyanúgy lapozgathatják a tinédzserek fürdőruhás képeit, mint vendég az éttermi étlapot. És hogy az áldozatok kiválasztásánál ők is alkalmazzák, felhasználják a látottakat, jól bizonyítja a legutóbbi indonéziai bűneset, ahol egy kiskorú lányt először elcsábított, majd el is rabolt szexrabszolgának egy 24 éves helyi férfi. Áldozatát bezárta, többször megerőszakolta, és ami még rémisztőbb, nem csak őt, hanem több hasonlókorú, jellemzően 14-17 év közötti lányt is rendszeresen fogvatartott, akiket pár hét elteltével eladott különféle bordélyházaknak.
Indonézia 250 millió lakosából jelenleg 50 millió Facebook tag van, és az ehhez hasonló leleplezett vagy nyilvántartott esetek száma sajnos évről évre emelkedik (pedig az ilyen bűncselekményből még az egy is sok), jelenleg 27 olyan emberrablási ügyet kezelnek, amelynek van Facebookos előzménye vagy vonatkozása is.
Lévén, hogy a Facebook erkölcsi elhatárolódása időnként finoman fogalmazva is hagy kívánnivalókat maga után, bár a konkrét ügyek nyomozásakor természetesen a nyomozóhatóságoknak készségesen rendelkezésre állnak, és segítenek, a hangsúlyt mégis a felvilágosításra, oktatásra, nevelésre kell helyezni. Jól látják mindezt igen helyesen az ottani gyermekvédelmi intézményeknél, akik emellett a helyi rendőrség gyorsabb közbeavatkozását is szeretnék elérni a hasonló esetekben. A fiatalabbaknak viszont maguknak is sokkalta óvatosabban, biztonságtudatosabban, megfontoltabban kellene viselkedniük a közösségi oldalakon, és persze mindezt nyilván nem csak Indonéziában.