Mikor először olvastam Aldous Huxley Szép új világ című könyvét (mellesleg mekkora egy lúzerségnek látszik DOS-os, Linuxos ésszel az ilyen _ékezetes_ link: .../Sz%C3%A9p_%C3%BAj_vil%C3%A1g),  vagy amikor az HBO műsorán ment a Gattaca, még az volt az érzésem, hogy fényévekre vagyunk ettől, messze mint az 1968-ban készült 2001 Űrodüsszeia világa az általunk megélt magyar 2001-től.


A Gattacabeli főhős eredetileg nem is lehetett volna űrhajós szívbetegsége miatt, és a sportversenyekről ismert doppingellenőrzésekhez hasonló  vizsgálatokon idegen vér- és vizeletmintákkal kellett trükköznie. Aztán mint derült égből a villámcsapás, kaptuk a hírt: a magyar munkaadók mostantól beletekinthetnek a munkavállalók genetikai vizsgálataiba.


Az új magyar törvény éppen ellentétes az angol vagy éppen amerikai gyakorlattal, ahol a munkadókat és az egészségbiztosítókat éppenhogy korlátozták az ilyesfajta magánszférabeli információszerzésben, emellett a józan észt, a társadalmi rétegek védelmét még nem is emlegettük. Az egy dolog, hogy szerintünk nem tartozik rájuk a mi adatunk, de felmerülhet még az is, ki és hogyan tárolja (másolja le, veszti el) ezeket az információkat, ki tekinthet majd bele, megosztják-e egymással a munkaadók, a fejvadász cégek (persze nem hivatalosan) mint a bankok BAR listáikat - ezeket az információkat.


Szépen és lassan az elektronikus hadviselésben is elérünk korábbi scifi regényes fantáziabeli szintre, csak éppen annihilátorok lövései helyett internetes támadások zajlanak. Az állam ellenőrző szerepénél inkább csak a tájékozatlanok lepődnek meg, ha az ellenőrzés konkrét módjairól olvashatnak. Ami viszont ennél sokkal érdekesebb, távolabbra mutat és veszélyesebbnek is látszik: az a nem egy országon belüli, hanem az országok közötti elektronikus kémkedés és hadviselés. Először az Észt-Orosz konfliktusról olvashattunk, majd gyanús és erőteljes jelei mutatkoztak az állami szintre emelt külföldi kormányok ellen folytatott kínai kémkedésnek.


Most pedig arról olvashatunk, hogy az enyhén szólva is kétes eredményű zimbabwei választások után, ahol hetekig nem hirdették ki a végeredményt, ismeretlen hackerek napokra kikapcsolták és blokkolták a helyi Herald újság online webhelyét. Nehéz ezt nem célzott akciónak értékelni, bár pontosan azt sem tudni, országon belüli vagy kívüli lehetett-e az elkövető. Mindenesetre a hackelés mint eszköz kinőtte magát jogvédő csoportok, katonák, szervezetek féllegális eszközének.


És ha hozzávesszük, hogy az Egyesült Államok hadseregének egy tisztje a minap saját botnethadsereg létrehozását látja időszerűnek - szerencsére saját számítógépeikre alapozva - akkor nyilvánvaló, hogy eljött az az idő, amikor sok jól képzett hacker jól fizető munkát találhat végre hazájában a jó oldalon is.