Lezajlott az ötödik ITBN, apróbb izgalmakkal, számos külfüldi előadóval, rengeteg reklámmal és sok lehetőséggel arra, hogy a szakmabeli ismerősökkel, barátokkal kötetlenül szót váltsunk egy IBM-es ásványvíz mellett.

Az érkezés örömét némileg elhomályosította, hogy a majd két óra autózás után az épületbe érve valaki váratlanul ránkzárta a férfi WC ajtaját. Közepesen masszív ajtó, és egy kb. 10 perces hangos kiabalás és ököllel való ütés után sem jelentkezett senki. Na, nem ilyen reggelre számítottunk. Gyors MacGyveres áttekintés, ha dohányoznánk és lenne itt öngyújtó, lehetne WC papírt gyújtani a füstérzékelő alatt, bár akkor jönne a víz is a plafonból. Mivel van térérő, irány a 198 tudakozó, Aréna Plaza felhívása következik. Itt kb. 5 perc után a körbe-körbe lejátszott üzenet hallatszik: "köszönjük hívását, várjon a kezelő jelentkezéséig... köszönjük hívását, várjon a kezelő jelentkezéséig... köszönjük hívását, várjon a kezelő jelentkezéséig... etc." tisztán és világosan látszik, élő ember itt nem fog beleszólni a kagylóba.

Komoly ajtókirúgás sajnos nem működik, mert minő pech, befelé nyílik. A svájci bicskával való zárszerelgetés lesz majd az utolsó esély az éhenhalás előtt, de előtte hívjuk a Rendőrséget, akik hamar, pár csörgés után jelentkeznek, elsőre megértenek mindent, és máris szólnak a helyi biztonsági szolgálatnak. Áldott napfény, drága szabadság - így vége lesz a majdnem félórás rémálomnak. Még arra is van energiájuk, hogy egy jó félóra múlva visszahívjanak, és megkérdezzék, minden rendben van-e, ezúton hatalmas köszönet érte Serfőző százados hölgynek.

A Hacktivity után szinte mellbevágóan erős a kontraszt, a Hacktivity-n a Kancellar.hu ingyen söre után itt már szigorú figyelmeztetés a belépőn: "Alkoholos befolyásoltság vagy láthatóan kábítószer hatása alatt álló személy a rendezvényt még érvényes belépőjegy ellenében sem látogathatja." Szerencsére az öltözködési etikett betartása sem zajlott mereven, így sötét farmerben és színes polóban is sikerrel vettük az akadályt.

Ami szintén újdonság volt, az a belépőhöz mellékelt RFID chip, amely nem titkoltan képes arra is, valós időben ellenőrizze, ki merre húzza maga után a csíkot, sőt az előtérben a termek fajlagos látogatottságát is figyelemmel kísérhetjük a képernyőkön. Az mindenesetre érdekes lesz, hogy ezen elektronikus póráz és a mellékelt értékelőlap birtokában az illetékesek összevetik-e, hogy az illető egyáltalán ott volt-e az előadáson, amiről véleményt mond - ezt is meg lehet elvileg nézni a névreszóló csík segítségével. A belépéshez egyébként nem volt szükség a chipre, vizuális ellenőrzés volt csak, így aki bármilyen okból levette a matricát magáról, az is simán tudott közlekedni ki-be.

Ennyi izgalom után a beköszöntőt természetesen Keleti Arthúrtól hallhattuk, aki az elején igyekezett pedánsan tartani a kezdési időpontot, később aztán kisebb csúszások már jelentkeztek, emiatt nem volt egyszerű dolga annak, aki különböző termek előadásai között akart váltogatni.

Az nagyon tetszett, hogy érkezéskor nem sóztak rá minden látogatóra azonnal egy három kilós papírzsákot ipari mennyiségű prospektusokkal, hanem egy 8 centis CD lemezt kaptunk tele PDF állománnyal, és így nem kellett napközben a teherhordó serpák szép, de küzdelmes életébe belekóstolnunk. Hasznos újítás volt a folyamatos, szünet nélküli előadás rend, így nem többszáz ember indult el egyszerre hosszú tömött sorban a mellékhelyiségek vagy a szendvicses asztalok felé DoS támadást indítva.

Bár világmegváltó újdonságot nem igazán hallhattunk senkitől, néhány marketing szagú előadás pedig kifejezetten próbára tette a türelmünket - az idő relatíve milyen hosszú is tud lenni 20 percen át ;-) - ennek ellenére jól éreztük magunkat, sok Hactivity és egyéb ismerőssel, volt kollégával, baráttal sikerült összefutni, szótváltani és megbeszélni, miért is nem sikerült eddig megváltanunk az informatikai világot.