2007. szeptember 17-én jelentkeztünk a legelső bejegyzésünkkel. Ezúttal nem feledkeztünk el az évfordulóról, és a kamuprofil vadászat végeredményének kihirdetése előtti napon a blog házigazdájával beszélgettünk.

Mikor, és miért indítottad a blogodat? Na jó, ez csak olyan ál bemelegítő kérdés, hiszen éppen abból az alkalommal beszélgetünk, hogy holnap lesz kerek három éves a blog. Milyen célod volt-van az oldal működtetésével?
Valóban, 2007 szeptemberében nyitottam. Munkahelyem, a magyarországi NOD32 képviselete is bőségesen ellát információval, de korábban is csináltam már hasonló "információs őrjáratot", amikor az F-Secure és Kaspersky programok magyarországi supportja mellett a Vírus Híradó weboldal főszerkesztője voltam, vagy a Virusbuster víruslaborban angol és magyar híreket szerkesztettem a weblapra. A blog mellett külsősként a PC Worldbe, és időnként más lapokba (Chip, HVG, Elektronet, Playboy, CKM, stb.) is írok több kevesebb rendszerességgel vírusvédelmi témában cikkeket. Az lenne a legjobb egyébként, ha olyanok is olvasnák, akik nem szakemberek, hanem "csak" egyszerű hétköznapi felhasználók, emiatt pedig potenciális áldozatok. Egyelőre sok szakmabeli olvasót sejtek a háttérben, és folyamatosan azon töröm a fejem, hogy lehetne a szélesebb, rászoruló "nongeek" réteghez is eljuttatni a mondanivalót. Bár Antivírus a blog neve, abban persze már van változás, hogy amikor az antivírus programok úgy huszonöt éve elindultak, eleinte valóban csak klasszikus vírusok voltak. Ma már a kéretlen reklámoktól kezdve a hálózati férgeken, kémprogramokon, trójaiakon, zsaroló titkosításon, személyiséglopáson keresztül az adathalászat, gyermekeink védelme a net ragadozóitól a botneteken át, a hamis letöltések, mindenféle kártékony kód, kártékony tevékenység is  idetartozik, emellett a személyes adataink védelme is egyre fontosabb terület.

Kik segítenek az oldalad működtetésében? Mennyire fárasztó a blogolás?
Igazi one man force, Rambo egyszemélyes kommandója. Néha már eszembe jutott, talán jó lett volna egy kiegészítő társ, de végül így meg igazából a magam ura vagyok, és mindenért, jóért-rosszért egy személyben lehetek büszke és felelős: ez a műfaj fekszik nekem a legjobban. Maga az írás nálam viszonylag lassan megy, sokat gondolkozom rajta, még többet újraolvasom és még ennél is többet javítgatom. Csak amikor már tökéletesnek érzem, akkor teszem ki végül.

Naponta mennyit foglalkozol a blogoddal?
Van pár száz RSS-em, pár tucat twitter csatornám, aztán kedvenc Google Alertjeimmel folytatom, és néhány szokásos netes forrást is átböngészek minden nap. A hírforrásokat blog nélkül is körbejártam, olvasgattam rendszeresen korábban is. Ezek kötelező násztáncok annak, aki képben akar lenni-maradni, tájékozódni akar. Konszolidáltan ezt úgy mondják, hogy "úszni és száraznak maradni egyszerre nem lehet" - rá kell szánni az időt. Áldott-átkozott szakma ez, hiszen a jó pap holtig tanul alapján mindig lehet-kell újat tanulni, és ez szinte minden idejét elveheti az embernek, ha hagyja. Ha benzinkutas lennék, akkor otthon ugye már "nem töltenék a kredencbe", ha lejárt a műszak, akkor lejárt. A számítógépnél ez sosincs így, mindig van, aminek éppen utána kell nézni, ki kell próbálni, meg kell javítani vagy "csak" be kell fejezni. Persze ad ez rengeteg örömet is, kalandot, kihívást, hogy a "szellem emberének" érezhetem magam. Azért a családi békét és egyensúlyt mégsem egyszerű kibalanszírozni. A pap fejfájára egyébként ez van írva: "Befejezte tanulmányait" :-)

Honnan jött az ihlet, hogy ilyen témájú blogot indíts?
Igazából kollégáim javasolták, és eleinte kicsit tartottam is tőle, mert még sosem csináltam ilyet. Korábban más ősblogokat olvasva sokszor láttam a szórást, voltak nagyon jó, de nagyon gyenge webnaplók, és olykor a kommentelők szigorú hangneme is félelmetes képet mutatott. Szerintem egy szakmai blog, ha valaki benne él egy témában a munkája miatt, jó alap lehet a sikerességre. Olyasmi, mint egy diploma, ami papír önmagában ugyan jó ha van, de az igazi tanulás ezután kezdődik annak, aki valóban érdeklődik és el akar mélyülni benne. Itt pedig aztán van miben. Lenyomtam 12 évet programozóként nagyvállalatoknál, számtalan átvirrasztott éjszakával, megoldandó problémával, és állandó időzavarral a belefeledkezés miatt. Írtam már számítástechnikai szakkönyvet is, és úgy érzem, megtaláltam a helyem az alakzatban.

Egy-egy poszt megírása mennyi időt vesz igénybe? Mennyire kell megdolgozni az Index cimlapos sztorikért? És megértik-e az olvasók a mondanivalódat?
Ezt nagyon remélem. Kicsit furcsa, de van, hogy beesik egy-egy idióta spam a postafiókomba, és amikor gyorsan megírom ezt, néha azonnal Index címlapos lesz. Míg amikor valami kísérletezgetős, nyomozgatós felfedezést teszek vagy egy külföldi cikk állításait saját kezűleg leellenőrzöm, akkor az sokszor hiába fél nap, megmarad a néhány száz törzsolvasóknak. Nem kesergek ezen, de érzem, a bulváros események manapság szemlátomást kelendőbbek, ezzel szemben magamban folyamatosan igyekszem egy másfajta értékrendet is ébren tartani, és jó érzéssel tölt el, ha valaminek sikerül a végére járni. Ekkor úgy érzem, tudtam újat letenni az asztalra és ez a fontos. Nem az iskolának, hanem az Életnek tanulunk, és ugyanígy nem az Index címlapnak írjuk a blogunkat. Sokszor alapul a poszt valamilyen külföldi híren, amit először lefordítok, ellenőrzök, és gyakran igyekszem azt saját gondolataimmal, és a véleményemmel is - akár korábbi posztokra hivatkozva - kiegészíteni, így abban a hitben ringatom magam, több ez így, mint egyszerű hírfordítás: remélhetően értékteremtés. Megtalálni a "nap hírét" egyébként sokszor nem is olyan egyszerű, de ebben a folyamatban is sokat tanulok belülről.

Ami elromolhat, az el is romlik. Például Mandelbrot neve az emléktáblán.

Talán annyit szoktam oldani a szigorú szakmai dolgokon, hogy igyekszem néha kicsit markánsan, viccesen is fogalmazni, valamint sokszor hozok példát Rejtő Jenő műveiből, Murphy törvényekből, Moldova vagy Dilbert okosságokból, mozifilmekből. Öveges professzor mondása jut eszembe: nincsenek nehéz vagy könnyű dolgok, csak megértettek és meg nem értettek vannak. Hiszek benne, hogy a szemléletes, közérthető, illetve humoros példák segíthetik ezt a mindenki által való megértést, és miért ne tegyem így? Szóval igyekszem rendhagyóan, és érdekesen elővezetni a dolgokat, és szerencsére ebben semmi nem korlátoz.

A sok újdonságot honnan szeded össze, mi alapján szelektálsz, hogy melyik híreket jeleníted meg?
Említettem az RSS, Twitter és Alert forrásokat. Emellett az ESET közösségből is meríthetek, ott is minden fontos esemény szóba kerül, emellett pedig járatok még tucatnyi magyar és angol hírlevelet. Kedvelem még a The Registert és az ausztrál számítástechnikai oldalakat is, érzem rajtuk, hogy nagyon tevékenyek, mindig próbálnak valamilyen aktuális problémát hatékonyan megoldani, körbejárni. Sajnos olyan törzsközönség által beküldött hírdömping, mint más blogokon, itt ugyan nincs, de blogger kollégáktól és hébehóba a visszatérő olvasóktól kapok azért tippeket. Viszont minden esetben igyekszem leellenőrizni a hír eredetét, nem szeretnék afrikai magyar törzsről, vagy az igazi Maóról hírt adni ;-) Büszke vagyok rá, hogy az állítólagosan fejbelőtt orosz spammer, Alexey Tolstokozhev álhírt is itt a blogban sikerült először leleplezni, míg nagy, neves magyar és külföldi oldalak készpénznek vették az egészet és változtatás nélkül leközölték a hamis forrást, sőt sokan jelzésemre sem javítottak.

Randy Abrams-szel

Próbálok puskázni a kérdésekkel a bloginterjús oldalról, remélem nem kopirájtosak :-) Szóval vannak kedvenc témáid, amelyekről szívesen írsz?
Szeretem és érdekel ez az egész témakör, már a C64 időszak óta követem a 1541 meghajtó fejét parkoló pályára állító, a PC-s lepotyogó karakterektől kezdve a trükkös EXE tömörítőkön át a mai exploitos javascriptes shellcode-kig. A social engineering talán egy olyan kedvenc téma, ami rengeteg érdekességet tud produkálni, ez sokszor lenyűgöz. Olvastam a Kevin Mitnick könyveket, nézem a Spectrumon a Svindlerek című ismeretterjesztő sorozatot, szintén ilyesmivel foglalkozik. És ez a PEBKAC trükk láthatóan minden oprendszer alatt bejön, például videokodeknek álcázva.

Egy átlagos napon hányan látogatják meg a blogodat? Összes látogatóid száma mennyi?
Passz, amit tudok is csak azért tudom, mert valakinek a kérésére külön megnéztem, magamtól nem sűrűn szoktam. Kicsi blog vagyok, nem kerülök be a leglátogatottabb blogként a Guiness Rekordok Évkönyvébe. Körülbelül napi 3-500 az átlagos látogatószám. Ha címlap van, akkor persze ez fel tud ugrani 2-6 ezerre is. A legjobb napomon 14948, míg a blog indulása óta 600 ezer Page Impression volt a blog.hu statisztika szerint. Őszintén szólva örülök ezeknek, de nem befolyásolnak a munkámban. Ezek nélkül is tenném a dolgomat belső meggyőződésemből, bízva abban, hogy hasznos és érdekes, amit csinálok. Ami miatt a címlap mégis nagyon hasznos, hogy ilyenkor számos új olvasóhoz is eljutok, és talán olyan átlag felhasználók is idetalálnak, ideszoknak egy-egy érdekesebb írás nyomán, akik különben nem keresik a technikai forrásokat egyébként.

Napi szinten hány visszajelzést kapsz e-mailban? Milyen témákban keresnek meg?
Változó, nem túl sok, havi néhány. Sok hasznos észrevételt és javaslatot kaptam már, de néha segítséget is kérnek itt, ha beüt valakinél a mennykő. Igyekszem minden ilyen esetben segíteni, mindenkinek válaszolok, ha pedig nagyon NOD32 specifikus a probléma, a supportos kollégák is készséggel besegítenek.

Kaptál már csúnya, bántó akár irigykedő kommenteket, e-mailt? Mit reagálsz rájuk?
Hát ja, volt már elvétve pár ilyen eset is, de olyan ritka, hogy nyugodtan tudok aludni tőle. Több olyan is volt, amikor igazat is tudtam adni az éles kritikának, revideáltam a nézeteimet, illetve javítottam a címet vagy a posztot. De volt, hogy méltánytalan fikázásnak éreztem, és egyszerűen túlléptem a dolgon. Úgy érzem, szerencsés vagyok, hiszen nagyon kulturált olvasóközönség látogat ide, akik értik ezt az egészet, széles ismeretük van a témában, és kellően gyanakvóak ahhoz, hogy ők maguk ne menjenek könnyen lépre az internetes támadásoknál. Nem is miattuk aggódom elsősorban, hanem azok miatt, akik nem olvassák ezt a blogot, nem olvasnak szakmai folyóiratokat, csak közben áldozatul esnek csalásoknak, adathalászatnak, kémprogramoknak. Szándékosan igyekszem távol tartani a Windows-Linux, vagy a melyik a legjobb vírusirtó típusú eldönthetetlen flamewart. Mellesleg akit érdekel, érdemes elolvasni a "Melyik a legjobb vírusirtó" című Itcafe topik bevezetőjét, nagyon tanulságos.

Szeretnél valamilyen változást mostanában a blogon, esetleg egy új rovatot bevezetni, vagy egy megújult design?
Általában a blogban beérem a meglévő lehetőségekkel. Mindig bőséges képenyaggal dolgozom, és emiatt az egyenkénti sziszifuszi képfeltöltögetés az agyamra megy, de elviselem, ez van. Pár havonta szoktam revíziót tartani, és néha átszervezem a dobozaimat, és kiszórom a link blogból az inaktív oldalakat. Jó dolognak látom a videoblogot is, de az én időmbe egyelőre ez egyszerűen már nem fér bele. Stílszerűen elvárnám a blog.hu-tól, hogy biztonságos HTTPS kapcsolaton keresztül lehessen belépni és dolgozni, de hihetetlen módon nincs még ilyen. Vagyis a név-jelszó adat sima szövegként utazik a neten, ez horror szerintem.

Mely blogokat olvasod szívesen, lehet külföldi is?
Sokféle van, szakmai pedig szinte csak külföldi. Néha hagyom magam sodortatni az Index címlappal is. Rendszeresen nézem például a Buhera, Vastagbőr, OMFG, IT Security blog, Netacademia blogoldalakat és a kártékony linkeket listázó gyűjteményeket, és újabban a forensics témák is nagyon érdekelnek. Persze a szakmaiból ott vannak az egészen kiválóak: Mikko Hypponen, Graham Cluley, Dancho Danchev, Randy Abrams, Kaspersky és még számos nagy név.

Meddig szeretnéd még írni a blogodat?
Remélem, még sokáig. Téma mindig van, az emberi természet is adott, platformok meg jönnek-mennek. Jó érzés az is, hogy már az elején ott lehettem a számítástechnikának, lyukasztottam lyukkártyát, csévéltem lyukszalagot, szobányi R20, R40 gépekkel is dolgozhattam, és az első megjelenő vírusok is közelről érdekeltek már. Úgy érzem, a helyemen vagyok. Remélem, ha tizenöt év múlva újra megkérdezel, akkor azt válaszolhatom, hogy "A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam".

Ha újra kezdhetnéd, belevágnál újra a blogod írásába?
Igen, a kezdeti félelem után beleszerettem a dologba. Jó pár hónapja már a Twitterrel és Facebookkal is szétkürtölöm a posztokat, illetve egyfajta saját szemüvegemen keresztüli sajtófigyelőként további magyar és angol nyelvű rövid híreket is kipostázok a követőknek. Kellemes meglepetés volt, amikor egyszer csak a Twitter követőim között feltűnt Mikko Hypponnen, vagy Andreas Clementi is :-)

Blogtalálkozót szerveztél már, vagy mostanában tervezel hasonlót?
Nem, nem volt ilyen. Szerencsére vannak alkalmak, például Buhera sörözésekre már többször sikerült eljutni, de az ITBN, Hacktivity, Ethical Hacking Konferencia is hasznos, mert közben vagy utána sokakkal össze lehet futni egy sörre vagy kávéra. A világmegváltó beszélgetések közben nagy csalódások szoktak érni. Nagyon sokszor derül ki, hogy aki itt a számítástechnikában spiller, az nem egy beszűkült szakbarbár, hanem egy világra nagyon nyitott, széles látókörül, minden iránt érdeklődő polihisztor, érdekes egyéniség, akivel csomó egyéb témáról is jót lehet beszélhetni: sok ilyen kellemes csalódásom volt.

Milyen hobbid van, mivel töltöd szívesen a szabadidődet? Milyen sportokat szeretsz, mert hogy szereted őket, az látszik rajtad.
Szeretek utazni, emellett olvasni is szeretek, családommal gyakran kirándulunk, biciklizünk, sportolunk együtt. Mióta eszemet tudom, mindig sportoltam valamit: kerékpározás, foci, futás, judo, tenisz, pingpong, gyúrás, lövészet, görkorcsolya, görhoki. Volt 15 év versenyszerű tenisz, két év versenyszerű gyorskorcsolya, és a versenyszerűségből, meg a sérülésekből éppen elég is volt ennyi. Ma már csak az egészségemért csinálom az egészet. A mai adagomat is lefutottam már :-) És elindultam párszor a helyi amatőr darts bajnokságon is, begyűjtöttem pár második meg harmadik helyezést. Apámtól azt tanultam, hogy ép testben ép lélek, és ezt én is igyekszem megvalósítani. Aktív korában ő is szorgalmasan lefutotta mindig a kilométereit, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy idén töltötte be a 92-t. Néha piros betűs ünnepeken a Commodore 64 emulátor is előkerül egy kis múltidézésre. Hiába, végtére is csak egy számítógépes megszállottal beszélgetsz :-)

Goldenblogra szoktál pályázni? Milyen sikerrel?
Minden évben neveztek, és örültem, hogy aztán az első szűkített merítésekbe is még bekerülhettem, már ez is egyfajta elismerést jelent, de valamirevaló érdemi babérkoszorú sosem termett ott nekem. Idén hetedik lettem, ennyi. Régen az egyik Beatrice koncerten mondta Feró, hogy mindegy mit írnak az Ifjúsági Magazinban, az év zenekara nem a Neoton Família, hanem akkor is mi vagyunk a Rice és kész. Ezzel valahogy én is így vagyok, így hát büszkén jelenthetem be, az idei évezred Diamond-überultraszuper IT blogja mi vagyunk és kész ;-)

Mire számíthatnak továbbiakban az olvasók?
Most a Counter Strike VB újbóli megnyerése után ;-) először is gyorsan be kell fejeznem Lady Gaga legújabb klipjét ;-))) Na jó, teszem dolgom továbbra is, emellett szeretnék majd hosszútávon még több időt tölteni kártevő elemzéssel, forensics-zel, kutatással, könyvírással.  Majd meglátjuk, mi valósulhat meg belőle. Kedvenc alapelvem: "Nincs múlt, nincs jövő, csak a határtalan jelen, a türelmes harcos legyőzhetetlen."

Köszönöm a beszélgetést. Boldog blogszülinapot, és izgatottan várjuk a holnapi kamuprofilos eredményhirdetést. Most a végén pedig - torta helyett - kérhetsz egy zeneszámot, mi legyen az?
Egyik nagy kedvencem, a felejthetetlen Tunyogi Péter (+) énekli az Örökmozgót a régi P. Mobil bandában az 1981-es lemezen. Küldöm mindenkinek, aki szereti :-)