Érdekes passzus fedezhető fel a kanadai tervezett anti-spam jogszabályban, tulajdonképpen csoda, hogy a vaskos szöveget valaki az elejétől fogva alaposan végigolvassa, és észreveszi benne az ilyen necces részeket.
Mielőtt ebbe belemennénk, érdemes egy-két korábbi megfigyeléses, kémprogramos történetet, sőt a médiafogyasztást kikémlelő, jelentő esetet feleleveníteni, és majd ennek fényében megnézni, vajon az ilyen "felügyelet" a gömbölyű szép új világért tulajdonképpen kinek az érdekeit szolgálja leginkább.
Mindenki számára emlékezetes lehet a 2005-ös év, amikor novemberben Mark Russinovich okos rendszerprogramjaival leleplezte a SONY BMG zenei CD-ken lévő másolásvédelmi rootkitet. Aztán alig egy évvel később, 2006-ban Németországban forgalmaztak olyan szintén rejtett rootkit technológiával operáló DVD filmet, amelyen a másolásvédelmi rootkit asztali lejátszókkal vagy más operációs rendszer alatt semmilyen problémát nem okoz, a film lejátszását sem akadályozza, ám Windows rendszerű számítógépbe helyezésekor titokban egy telepítőprogramot indított el. Ha most az antivírus szemüvegen át nézzük ezt, egyértelmű biztonsági kockázat, hiszen rést üt a rendszerünkben, a rejtett mappában bármilyen más kártevő is elbújhat, és ezzel komoly veszélynek teszik ki a felhasználót.
A médiafogyasztás szempontjából meg az lehet zavaró, ha a jogtulajdonosok ilyen alattomos módszerekkel próbálnak meg ellenőrzést gyakorolni a felhasználó felett, ellenőrizve például, hogy az adott lemezt hányszor játszották le, történt-e másolási vagy rippelési kísérlet, milyen más médiatartalmakat fogyasztottak, stb. Idősebbek és katonaviseltek még emlékezhetnek a Media Playerrel kapcsolatos kalandra is, ahol ugye gyűjtötték a felhasználók által hallgatott lemezek, nézett filmek adatait.
A DVD-s Mr és Mrs Smith esetre visszatérve, akkoriban több fórumra is érkezett olyan felhasználói panasz, hogy a program telepítése után a DVD-írók és virtuális meghajtók elérhetetlenek lettek. Egy ilyen gépen hiába indították el a CD/DVD író programot (például Nero, Alcohol), az optikai egységeket nem lehetett kiválasztani az egységek legördülő menüjében. Az volt a szomorú, hogy ebben az esetben a DRM csak azt leckéztette meg, aki boltban, pénzért megvásárolta, és legálisan birtokolta a korongot. A SONY akkori elnöke, Thomas Hesse nyilatkozata magáért beszél az ügyben: "Most people, I think, don’t even know what a rootkit is, so why should they care about it?", magyarán a legtöbb ember úgysem tudja, mi az a rootkit, minek kellene hogy érdekelje őket, vagy hogy feleslegesen aggodalmaskodjanak?
Most akkor nézzük a kanadai jogszabálytervezet aggályosnak látszó részletét:
"(a) a program that is installed by or on behalf of a person to prevent, detect, investigate, or terminate activities that the person reasonably believes (i) present a risk or threatens the security, privacy, or unauthorized or fraudulent use, of a computer system, telecommunications facility, or network, or (ii) involves the contravention of any law of Canada, of a province or municipality of Canada or of a foreign state;"
Ami a cikk szerzője szerint tulajdonképpen nem más, mint kiskapu, felhívás keringőre: elvben legalizálná a felhasználók gépeire telepíthető kémprogramot. Persze egy dolog a tervezet, egy másik meg, hogy abból mit fogadnak el, de azért még ha nem is megy át, akkor is elgondolkodtató az ilyen kísérlet. Egy olyan feje tetejére állt világban, ahol például másfél millió dolláros büntetést lehet kiszabni egy magánemberre 24 zeneszámért, nem igazán szerethető az ilyen "prevent, detect, investigate, or terminate" rejtett felügyeleti program elvi lehetősége, telepítsék azt akár bűnözők, akár állami szereplők vagy éppen jogvédő jogtulajdonosok.
