A budapesti PlayIT kiállításon jártunk a hétvégén, ahol a rengeteg számítógépes játék, program, játékkonzol mellett egy úgynevezett szülőmegőrző üzemelt. Ebben pedig különböző programok, kerekasztalos beszélgetések zajlottak, amelyeken a programozás fontossága mellett a gyermekeink biztonsága is terítékre került. Hogyan védheti meg a szülő a gyermekét? Tudósítás az F csarnok szegletéből.

Az ESET által is támogatott rendezvény mindkét napján várták a Generali standnál a Szülőmegőrzőben apát és/vagy anyát, akik ha épp nem fiatalkoruk retro játékaira csodálkoztak rá nosztalgikus érzelmekkel, akkor hasznos beszélgetéseket láthattak a gyermekvédelem témakörében. Mi vasárnap vettünk részt azon a kerekasztalon, amely az okostelefonos, számítógépes környezet veszélyeivel foglalkozott.

A moderátor Virágh Márton (Mazúr) a GameStar lapigazgatója volt, míg a vendégek Poór Csaba a Digitális Immunerősítő program színeiben és Csizmazia-Darab István (Rambo), ESET biztonsági szakértője volt (vagyis én :-).

Olyan témák kerültek itt elő, mint az életkornak nem megfelelő tartalmak problémája, hogyan védhetjük meg ettől gyermekeinket. Itt elsősorban a kisgyermekkorban a használat szabályainak kialakítása (mikor, mit, és mennyi időt) és a technikai szűrési lehetőségek mellett az is lényeges, hogy tanítsuk, felkészítsük a gyereket arra, mit tegyen, ha olyan tartalmat lát, amely zavarja, megijeszti.

Ez az ismeret, hogy tudjon, merjen segítséget kérni, hátráljon ki a kellemetlen szituációkból tanítja meg arra, hogy bárhol, bárkinek a gépén - ahol esetleg semmilyen szűrés nem fut éppen - is legyen egy forgatókönyv a fejében, hogyan védje meg magát, kiléphessen a kényes vagy ijesztő helyzetekből, illetve hogyan jelezheti felénk mindezt.

A szülők részéről a legjobb stratégia ha maguk is igyekeznek tanulni (nem cövekelnek le a Facebook alapszintű megismerésénél), a rendszeres, valóban érdeklődő beszélgetés a gyerek online életével kapcsolatos történésekről.

Ha egy ilyen bizalmi viszony kiépül, ahol az esetleges hibáiért nem leszidjuk, vagy eltiltjuk, hanem igyekszünk megtanítani legközelebb mire figyeljem, akkor elérhetjük azt, hogy ha nagyobb baj történne, hozzánk fog fordulni vele. Sajnos sok esetben, ha nincs ilyen jellegű kapcsolat valamely szülővel, úgy a kortársakkal beszéli meg, erőszakosan maga oldja meg vagy magába fojtja ha baj éri, vagy zaklatják.

Poór Csaba arról is szót ejtett, mennyire felelőtlenül bánunk a személyes adatainkkal, mennyire meggondolatlanul osztunk meg magunkról túl sok bizalmas információt, vagy éppen árulunk el mindent egy kecsegtető nyereményjáték reményében.

A teljes személyes adatokon felül (név, lakcím, igazolványszámok, stb.) sokan még a jelszavukat is képesek elárulni idegen embereknek, pedig a jelszó érték, óvja másokra privát szféránk másokra nem tartozó részleteit, tehát vigyázzunk rá, és ez igaz akkor is, ha nem vagyunk közismert, vagy híres személyek.

A sokféle téma között helyett kapott még a cyberbully, azaz internetes bántalmazás, zaklatás témaköre, mik lehetnek intő jelek a szülőknek, hogyan ismerhetjük fel ha áldozattá vált, illetve ezzel kapcsolatosan hasznos ha a gyermek-szülő-tanár együttműködve igyekszik ezeket az eseteket kezelni, mert mindannyiuk aktív, együttérző közreműködésére szükség van ahhoz, hogy minimalizálni lehessen az ilyen csúfolásos, zaklatásos, kiközösítéses vagy megalázásos eseteket.

A számítógépes vagy játék függőséget 2018-ban a WHO hivatalosan is mentális betegségnek minősítette, ezen a területen pedig arra érdemes figyelni, hogy legyen meg a helyes arány, a harmónia az online (játék, netezés, chat, videónézés) és az offline (család, barátok, sport, iskola, kirándulás, közös programok) élet között, valamint hogy a szülő maga is jó példát mutasson, ne legyen kütyüfüggő, legyen tudatos időbeosztása, hozzanak közös szabályokat pl. az étkező asztalnál nincs telefonozás stb.