Nincs könnyű helyzetben az a szülő, aki mesenézést engedne kiskorú gyermekének, és például mindezt a YouTube Kids app segítségével tenné. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ilyen oldalak üzemeltetői is némileg gondban vannak, amikor dönteniük kell a gombamód szaporodó tartalmak törléséről vagy meghagyásáról. Bár ez utóbbi miatt azért elsősorban főjön az ő fejük, de megismerni és megérteni a moderálási folyamatokat mindenki számára egyetemlegesen hasznos dolog.

2017-ben is előkerült már az a problémakör, amelyben naiv szülő megnyugodva látja, csemetéje meserajzfilmet néz, ám ha kicsit közelebbről is megnézné például mi is történik mondjuk Peppa malaccal, akkor könnyed lehervadna a mosoly az arcáról.

Mert voltak és vannak olyan mese epizódok, amelyben fogorvosi kínzás, hígító ivás, gyilkosság, tűzesetek, vonat alá szoruló gyerek, halálsikolyok, kannibalizmus és hasonló, abszolút nem kiskorú gyerekeknek való akció és történés található ismeretlen alkotóknak köszönhetően. Egyes videókban explicit szexuális, illetve horror filmekből ismert agresszív tartalom is megjelenik.

A YouTube ugyan állítólag próbálja a YouTube Kids rendszerében szereplő tartalmakat kontrollálni, de számunkra láthatóan kevés sikerrel. Hogy a helyzet azóta sem javult túl sokat, és a probléma azóta is minden gyerekes szülőt foglalkoztat, azt bizonyítja az a minap megjelent cikk is, amelyet egy gyermekorvosnő, mellesleg anyuka is írt.

Ebben olyan videókról számol be, amelyen rajzolt gyermekszereplők öngyilkosságra biztatnak, öngyilkosságot követnek el, vagy éppen gyilkolnak. Biztos van olyan, akinek ez felnőttként talán vicces, ám abba biztosan nem gondolnak bele, mennyire ijesztő lehet mindez egy kiskorú számára.

Az említett videók esetében némely esetben tetten érhető a szándékosság, hogy ezzel trollkodva gyermekkorúakat sokkoljanak, ijesztgessenek, de vannak köztük olyan történetek is, ahol az okozza a gondot, hogy a rajzolt - például anime - karakterek miatt félreértik, azt ami felnőttek számára készült. Tehát nem, nem minden rajzolt történet való kisgyereknek, csak két szemléletes példa: a rajzfilm South Park és a képregényfilm Sin City.

A látszólag gyerekvideók közt viszont olyan is szerepel, amin Minecraft karakterek és hátterek közepette egy pedofil logó álló előtt álló tanárt a felfegyverzett diákok lelőnek, vagy egy másikban zöld zombi gyerekeket ölnek meg látszólag egészséges gyerekek.

A doktornő szerint: "The only logical conclusion seems to be that Google/Alphabet/YouTube prioritize advertising profits over safety." és ez sajnos valóban nagyon valószínűnek tűnik, hogy az üzemeltetők fejében élő saját univerzumukban a megígért biztonságnál a profitéhség mégis erősebb hajtóerő lehet.

Mit tehet valaki, ha ilyet talál? Jelentheti, és bízhat abban, vagy törlik vagy módosítják a korhatár besorolást. Nyilván ez utóbbi lépést is célszerű alkalmazni, ha nem szélsőségesen agresszív tartalomról van szó.

A szokásos mit tehetünk mi? kérdésre is írunkazért  pár dolgot. Sokan osztják azt a véleményt, hogy még a 6-8 éves korig történő teljes eltiltás sem követendő. Ha valaki ilyen korban telefonhoz, tablethez engedi a gyermekét, akkor mindenképpen fontos, hogy ez egy jól szabályozott környezetben történjen: fix időtartamban, és lehetőleg net nélküli, csak előre letöltött és ellenőrzött játékok illetve mesefilmek kerüljenek elő.

A későbbiekben, illetve amikor már saját telefonja, tabletje is lesz a gyereknek, jöhetnek szóba az olyan megoldások, mint az előzetes megbeszélés után (és nem titokban kémkedve) telepített szülői felügyelet (például ESET Parental Control), amelynek szabályait (időtartamok, életkornak megfelelő tartalmak szűrése) kölcsönösen megbeszélve alakítják ki.

Ám mindezek mellett a legeslegfontosabb, hogy rendszeresen beszéljünk az online élet történéseiről is, őszintén érdeklődjünk, és folyamatosan tanítsuk, hogy védheti meg magát vagy hátrálhat ki kényelmetlen szituációkból. Tudatosítsuk benne, ránk mindig számíthat, akarjon és merjen hozzánk fordulni, ha bármilyen bajba kerül.

Aki pedig a moderálásról, cenzúrázásról szeretne egy érdekes filmet látni, annak ajánljuk a tavaly elkészült The Cleaners, vagyis magyarul Tisztogatók című dokumentum filmet. Ez nem csak abba nyújt betekintést, hogy ha valamely posztunk váratlanul eltűnik, mi lehetett az oka, hanem arról is fellebbenti a fátylat, milyen lélekölő, sziszifuszi ténykedés az elbírálandó tartalmak napról napra való megtekintése, gyakran gyomorforgató, ijesztő képek, videók szemrevételezés, nem véletlen hogy rabszolgamunka szerűen kiszervezte ezt a munkát a Facebook a Fülöp-szigetekre.

Napi tízezer döntést hozni embert próbáló küzdelem, közben megőrizni a józan eszünket, nem öngyilkosnak lenni és nem belebetegedni mindebbe heroikus feladat, és bár még megnézni is egy komoly lelki trauma, nem árt tisztában lenni azzal, hogy a motorháztető alatt hogyan is mennek valójában a dolgok.