Ha azt a játékot játszanánk, hogy milyen típusú mondatokat nem hallanánk szívesen, valószínűleg sokaknál a fenti is közöttük lenne. Az állítólagos tévedés ezúttal a Twitter felhasználókat sújtotta, és pont azok az adatok kerültek a hirdetők kezébe, amelyet eredetileg a saját nagyobb biztonságuk érdekében a kéttényezős hitelesítéshez adtak meg: védelmi e-mail cím és telefonszám.

Furcsa dolog ez a véletlen, mert például a Facebook is sokadszorra adta már el a felhasználók adatait hirdetőknek. A velős mondás szerint ha valamely szolgáltatást ingyen kapsz, akkor te magad vagy az áru. A Facebook esetében azt látni, hogy az ingyenes közösségi oldal esetében szárnyal a profit, rekordokat döntöget a bevétel, és ezen nem sokan gondolkodnak el mélyebben.

Mint ahogy az is keveseknek bántja az igazságérzetét, ha a posztok Fülöp-szigetekre éhbérért kiszervezett lélekromboló moderációja is rendre kevésnek bizonyul, akkor Zuckerberg mindössze széttárja a kezét, és "kéri a világ kormányainak segítségét". Érdekes módon a palackból általa kiszabadított szellem megzabolázásának munkájához profitja egy részét viszont már nem ajánlja fel, hanem mindössze sajnálja, hogy ő mindössze csak ennyit tehet.

Ugorva az aktuális friss Twitteres történetünkhöz, ami azért elég kínosnak látszik, mert a kétfaktoros autentikációhoz tartozó bizalmas adatokat senki nem azért szokta megadni, hogy ennek révén aztán testre és személyre szabott érdeklődésre kéretlen ajánlatokat, hirdetéseket kapjon később a marketingesektől.

A Twitter persze elnézést kér ezerrel, mélyen sajnálja a történteket, és egy külön adatvédelmi űrlapot ajánl az ezzel kapcsolatos panasztételre (ahol is megadhatjuk az elérhetőségeinket :-D ).

Az, hogy pontosan hány embert érintett ez a mostani incidens, nem lehet tudni, erre nézvést ugyanis semmilyen közlemény adat sem jelent meg.

Az azonban valószínűsíthető, hogy bár a szeptember közepén történt dolog tényleg roppant kellemetlen, de mivel a Twitter életében valóban kivételes esetnek tűnik, vélhetően nem fog majd erőteljes, tömeges bizalomvesztést okozni a felhasználóik körében.

Az viszont szemmel láthatóan egy aktuális átgondolni való lesz mindenki számára a jövőre nézve, mikor és kiben bízhatunk meg annyira, hogy a kétfaktoros autentikációhoz szükséges plusz adatokat is a rendelkezésére bocsátjuk.

Vajon hány olyan kétes-kérdéses helyzet adódik majd, ahol ugyan a remélt nagyobb biztonság felé valóban tehetünk egy kis lépést egy embernek, de a szolgáltatóktól adatokat vásárló hirdetők ezzel egy még nagyobb lépést tehetnek saját maguknak?