A klasszikus Shakespeare idézet szerint ezt mondja Polónius: "No lend, and no borrow" (Arany János veretes fordításában "kölcsön ne adj, ne végy!"). Ha Polónius ma élne, intelmei között biztosan szerepelne valami ilyesmi is: "És közösségi oldalakon vala ne csatlakozzál te semminemű csoporthoz, mert sosem tudhatod vala, mily szándékú halandók valának annak tagjai, és idővel milyen czélokat fognak követni".

Ma ismét adunk az "Én egy egyszerű hétköznapi ember vagyok, ugyan mit tudnának nekem ártani a számítógépes bűnözők" című téveszmének, közösségi oldalas történetekkel ismerkedhetünk. Meglepő módon azt is mondhatjuk, csatlakozni egy Facebook csoporthoz kockázatosabb, mint egy direkt linken érkező kártevőre kattintani. De miért-e nagy malíciózus kijelentés? Bemelegítésnek mindjárt egy izgalmas Facebookos csoport jön, amelyik eredetileg magasztos és pozitív célok érdekében alakult: a Haiti földrengés áldozatainak gyűjtöttek adományokat. Csalók azonban megváltoztatták csoport nevét Svéd Nekrofilek Egyesületévé, sőt még egy üzenetet is kiírtak a csoport weboldalára: "Ahogy mindnyájan tudjátok, a Svéd Nekrofilek Egyesülete 500 ezer koronát adományoz arra a célra, hogy a Haitiról visszahozott holttestek minél jobb állapotban legyenek, hogy közösülhessünk velük".

Egyáltalán nem vicces a dolog, és valószínűleg senkinek nem hiányzik, hogy a nevét leendő munkaadója egy ilyen tömörülésben találja meg. Egy érdekes felmérés szerint az amerikai személyzetisek 70%-a utasított már el állásra jelentkezőt amiatt, hogy negatív lett a közösségi oldalakról begyűjtött információ a jelöltről. Figyelemreméltó naivság, hogy ennek ellenére a leendő álláskeresőknek mindössze csak a 7%-a gondolja úgy, hogy ezek az adatok egyáltalán befolyásolhatják a pályázatukat.

Volt aztán egy Fan Check nevű Facebook alkalmazás is, amely elméletileg profilunkon keresi meg, hogy mely ismerősünk írt/kommentelt a legtöbbet a dolgainkra. A gyakorlatban ehelyett azonban a kezdőlap összezavarását lehetett tapasztalni, és nem mindig jelenítette meg az új postokat sem, néha régieket tett előre, stb. Összefoglalva: "Elméletileg nincs különbség elmélet és gyakorlat között. Gyakorlatilag van." Nem egyedi eset azonban a Fan Check, divat lett a dologból a Facebook kiegészítők háza táján, és ezekből a kártékony kisalkalmazásokból egy egész csokorra valót nevez meg Roger Thompson, az AVG szakértője.

Éppen pár napja keletkezett egy vakriadó a Facebookon, amiben arra hívták fel a figyelmet, ha valaki egy "unnamed app", magyarul névtelen alkalmazás nevű holmit talál magánál, akkor azonnal törolje, mert az állítólag kémprogram. Persze nem az, de az már az ötletgazdák képzelőerejét dícséri, hogy a Google találatok kártevőkkel való mérgezésével rákészültek a szituációra, ha az egyszeri Facebook juzer rákeres az "facebook unnamed app" kulcsszóra.

És végezetül ismét a csoportok, fan klubok kérdését vegyük elő. Van-e értelme klubtagnak lenni? Mi is történik ilyenkor, nézzük meg. Belépünk a Dr. Schön Ubul Ferencvárosi Szurkolói Körbe, vagy az “Új Élet” Koporsókészítő Kisipari Szövetkezet Barátai közé és nem tudjuk pontosan, kié a klub. Nem tudjuk, kik a tagjai. De azt tudhatjuk, hogy mint ismerős, minden "csak az ismerősök láthatják" adatunkat megnézhetik. Van tíz, száz, ezer vadidegen ember, és mi Róbert bácsiként önként odaajándékozzuk nekik a bizalmas személyes adatainkat. Nem tudjuk, milyen adatkezelési irányelveket vallanak magukénak, ha egyáltalán hallottak ilyesmiről. Nem tudjuk, milyen körülmények között tartják nyilván az adatainkat. Nem tudjuk, eladják-e harmadik félnek, ha kapnak egy jó ajánlatot. Nem tudjuk, nem lopják-e el egyszer tőlük, mert abc123 típusú jelszót választott magának a klubelnök.

Mire lehet használni ilyen személyes adatokat? Hát először is lehet szipkázni olyan infót, amivel jól válaszolhatunk a jelszóemlékeztető kérdésekre. De új típusú csalások is terjedőben vannak, például a személyes lapról kinézett barátok nevében Facebook üzenetet írnak az áldozatnak, hogy állítólag elvesztették a reptéren a mobiljukat, pénztárcájukat, útlevelüket. Több alváltozat is ismeretes, de a lényeg, gyorsan egy kevés pénz segítséget szeretnének kérni, általában a Western Unionon keresztül. Ha valaki pedig segítőkész és bedől, keresztet vethet az ilyen átutalt pénzre.

A nemzetközi helyzet fokozódik, és kafferbivalybalamber egyik remek kommentjét idézve: "Az optimista angolul tanul. A pesszimista kínaiul tanul. A realista lőni tanul." Azt hiszem, emellett a személyes adatainkkal való bánásmódot pedig mindannyiunknak meg kellene már tanulni.