Ha a barátunktól kapunk levelet, az felettébb örvendetes. Ha viszont valaki ismeretlenül ír nekünk "KEDVES BARATOM" tárgysorú üzenetben, akinek nem mellesleg kéretlenül jövedelmező üzleti ajánlata is van, legszívesebben még a mostaninál is melegebb éghajlatra küldenénk egy bájos süncsalád társaságában.

Ezúttal a 419-es nigériai csalás új metemórfózisban jelentkezik, gazdasági válság esetén talán nagyobb is a csodavárási hajlam, mindenesetre az fájdalmasan sántít egy baráti levélben, hogy a jó pajtás, a kedves cimbora oltári slamposan "Undisclosed recipients" módon mindenkinek csak úgy odaadja ezt a remek baráti ajánlatot, és nem csak egyedül bennünket tisztel meg a határtalan bizalmával. Mondjuk magunk közt szólva vagy egy gigantikus lúzer az a dél-koreai bankigazgató, akinek csak egy hongkongi yahoos e-mail címre futja, vagy az is lehet, hogy egyben remek James Bond, és ezzel csak a kiemelkedő konspirációs skilljeit alkalmazta, hogy ezzel is levegyen bennünket a lábunkról.

Friss, meleg, mai termés, és bár maga a levél magyarul beszél, közben mi vígadunk sírva és csapkodjuk a térdünket. Az automatikus fordítás eredményeképpen Tuskó Hopkins, Csülök, Török Szultán és Fülig Jimmy nyári szabadságvesztésükről mind visszatértek, és biztosítottak arról, hogy "Megvan a hivatkozást a keresési valaki, aki megfelel az én javasolt üzleti kapcsolatot bele oda neki." Ettől a szerfelett kedvező hírtől most már sokkal nyugodtabbak lettünk, kevésbbé zihál a lélegzetünk, és bátran reméljük a dél-koreai bankigazgató valóban értesít majd, már alig várjuk.

Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? Ott vagyunk már?

Egyelőre még nem reagáltak, pedig eddig már eltelt vagy 10 mp, és még mindig semmi ;-)